Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Kelényi B. Ottó: Gazdaságtörténeti adatok a pesti német színház építéséhez, 1808-1812 141-161

144 DR. KEIyÉNYI B. OTTÓ világítására szorítkozunk a Szépítőbizottság jegyzőkönyveinek alapján. Ezek az adatok következtetést engednek a kor általános építési viszonyaira is. A Szépítőbizottság 1809 február 14-iki ülésén került először tárgyalásra a színházépítés ügye, a 104. tárgyalási szám alatt. A bizottsági előterjesztés úgy szólt, hogy a királyi resolutió által is sürgetett és a közakaratnak megnyilvánulására 1808 tavaszán megkezdett színházépítést minden erővel folytatni kell. Az építkezést az is sürgeti, hogy a vízáradás következtében az összeomlással fenyegető régi színházépület több héten át zárva volt és a tönkrement gépezetnek helyreállítása, valamint a nézőtér kijavítása a városi pénztár tekintélyes megterhelésével járt. Miután pedig az alapfalakkal már oly messze haladtak, hogy ennek munkálatai a jövő hó végéig teljesen be lesznek fejezve, a bizottság kötelességének ismeri, hogy az építést tovább folytassák. Az a terv, hogy az építkezést a színtérig a fő és összekötő falakkal együtt, beleértve a tetőzet és az udvar építését is, még ebben az évben, a következő részt pedig egészen a tervezett vigadó traktusáig a belső berendezéssel együtt a következő évben végrehajtsák. E munkálatok sürgős intézkedéseket követelnek. Miután azonban Aman udvari építész által a három évvel ezelőtt megállapított és a királyi leirat által jóváhagyott költségelőirányzat az összes építési anyagok árának emelkedése miatt lényegesen magasabb lesz, a jelenlevő Aman hozzájárulásával azt az előterjesztést teszik, hogy erre az évre szükségesnek minősített munkálatokat tételenként állapítsák meg és a munkák kiadásáról szerződéses alapon gondoskodjanak. A nehézségekhez még az is járult, hogy a katonaságtól sem kőfejtőket, sem napszámosokat nem tudnak szerezni, ami az építész terve szerint tekintélyes megtakarítást jelentett volna. Az ülésen előterjesztik, hogy az alapfalak munkálatait a régi tanácsi határozat értelmében Polláck Mihály pesti építőmesterre bízták. A Szépítőbizottság vállalta a nyersanyagok beszerzését, Polláck pedig a kubikosmunkákra, továbbá a kőműves- és napszámosmunkákra együtt vállalkozott és ezekért a munkákért a megegyezés értelmében köb-ölenként 24 forintot kap. Ez az egyezség a nádor és a helytartótanács részéről is 1808 augusztus 16-án nyert jóváhagyást. Mivel pedig az építkezés házikezelésben levő folytatása ily nagy munkánál mindenképen igen nagy nehézséggel járna, és még nagyobb előre nem látható kiadásokkal volna összekötve, ezért az a vélemény alakult ki, hogy az építkezés többi részére is a munkákat a vállalkozókkal történő megegyezés alapján adják ki. A bizottság tagjainak a helyi viszonyok ismerete mellett a falak építésére zsinórmértékül szolgálhat, hogy a napszám 1 forint 30 krajcár, az órabéresek napi bére 1 forint 42 krajcárban állapítható meg és hogy egy köb-öl felépítéséhez nyolc kőműves napi bérét minősítik szükségesnek. Eszerint egy köb-öl munkadíját 13 forint 36 krajcárban, a tizenkét napszámos bérét pedig napi 1 forinttal számítva, 12 forintban állapíthatják meg. A pallér és az építési felügyelő munkabérét —-mert egy ily nagy építkezésnél legalább is öt felügyelő alkalmazottat kell számítani — szerényen számítva köb-ölenként 1 forintban, az állványok, a faanyag és vashorgok, valamint az egyéb szükséges használati tárgyak költségeit pedig köb-ölenként 4 forintra számíthatják. Mindent beleszámítva tehát,