Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Bánrévy György: A budavári katonai szertár (Zeughaus), 1725-1901 104-140

A BUDAVÁRI KATONAI SZERTÁR (ZEUGHAUS) 1725—1901 105 visszafoglalás után egy félszázad alatt sem épült újra

2

), addig ugyanott két szertárépület váltotta fel egymást és az első pusztulása után mindössze két esztendeig kellett az új építkezés megkezdésére várni. Valóban megtaláljuk, mint Schams mondja, az ország különböző részeiben ezeket a nagyfontosságú tárházakat a XVII. század végén és a XVIII. század első felében részint mint már régebben készült építményeket, részint pedig épülőfélben. Székesfehérvárott még 1690 körül emeltek egy nagy négyszögletes, típusosán egyszerű épületet erre a célra,

3

) a nagyváradi Zeughaus-hoz Johann Hölbling budai építőmester és egy Rosseau nevű mérnökkari százados készített 1732-ben terveket, de általában inkább a folyók mellett fekvő városok és erődítmények megerősítésére és felszerelésére fordítottak gondot. Ugyanebben az időben fogtak az eszéki fegyvertár építéséhez, ahol Donato Allio mérnök véleménye szerint Hölbling költségvetése elfogadhatóbb volt, mint Hey se mérnökkari alezredesé. Szeged is ekkor jutott külön szertárhoz Hölbling tervei szerint és ugyancsak ő végezte a péterváradi arzenál helyreállítási munkáit is. A szlavonországi Brod szertárához (1726—27) de Rochet mérnök-hadnagy készített tervet, kivitelre azonban Donato Allio-é került. Lipótvár fegyvertárát 1727-ben Kleinwachter komáromi mérnökkari százados építette meg.

4

) Összefoglalóan aztán 1736-ban, illetőleg 1737-ben hallunk a.legfontosabb magyarországi arzenálokról. A bécsi volt udvari, ma nemzeti könyvtár őriz egy kéziratos jelentést, melynek összeállításával a Haditanács 1736 augusztus 15-én bízta ínég Franz von Fischer tüzérezredest.

5

) A dunamenti és bánsági fő szertárakat kellett Fischernek leltároznia. 1736 végére bevégzett munkájának

6

) eredménye a bécsi Nationalbibliothek jelentékeny terjedelmű, szépen és nagy gonddal írott kódexe, melyben az ezredes Belgrád, Orsova, Pétervárad, Eszék, Temesvár, Buda, Esztergom, Komárom, Győr és Pozsony fegyvertárainak felszereléséről számol be katonás pontossággal és lelkiismeretességgel.

7

) A Duna vonalán végig húzódott az erődítések és bennük a hadiszerrel telt arzenálok sora. Ezek közül kétségtelenül a legjelentékenyebb a budavári Zeughaus volt, mint ahogy maga Buda is messze felülmulta jelentőségben valamennyi megerősített várost Orsovától Pozsonyig. Ezen a ponton folytathatjuk és továbbfejleszthetjük Schams gondolatmenetét azzal a megállapítással, hogy nemcsak hogy létezett Budán is szertárépület, hanem az egyszersmind az országnak legexponáltabb szerepre hivatott hadi tárháza is volt. Az a budavári Zeughaus, amelyet Schams 1822-ben leír és amelyről Fischer ezredes 1737 elején jelentést szerkesztett, az az épület, mellyel most e dolgozat keretében foglalkozni kívánunk. A budai Zeughaus ma már nincs meg; a maga egészében 1898-ig, részben lebontott állapotban pedig 1901-ig, a királyi palota északi szárnyának kiépítésével szükségessé vált teljes lehordásáig állott a várhegy dunai peremén a gróf Sándor- (ma miniszterelnökségi) palotával szemben, a Lánchídnak Pestről kiinduló tengelyétől valamivel balra. A sikló felső állomását az annak idején még állott szertár és a Sándor-palota közötti kis térség középvonalára építették, a siklón fölérve balra szembetalálta magát az ember a Zeughaus főhomlokzatával. Ez a hely várvédelmi és stratégiai szempontból nagyon alkalmas lehetett fegyvertár elhelyezésére.