Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31
A BUDAPESTI BELVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM 3 sekrestyéje és annak előcsarnoka húzódott meg. A sekrestyerésznek teteje kívülről nem látszik, mert azt az attikaszerűen kiképzett falak eltakarják. Az attikafal mögött tűnnek fel a szentély csúcsíves ablakai és különös végződésű támpillérei. A támpillérek fejezeteit a templom egyik eredeti támpillér-végződése nyomán az 1889-iki helyreállítás alkalmával készítették, de, sajnos, nem másolták hűen a régit. , . A templom keleti homlokzata a piaristák rendháza előtt elvonuló emelkedő járdáról vehető legjobban szemügyre. Knnek középtengelyében látjuk a szentély nagy csúcsíves keleti ablakát, alatta pedig Szent Flórián 1723-ban emelt szép kőszobrát. A csúcsíves ablak fölött kis szegmentíves ablakot látunk közvetlenül a párkány alatt, mely már a barokk időben készült. E kis ablak a szentély padlásterének nyújt világítást. A háromosztású nagy csúcsíves ablak mérműves kőrácsozatával, osztóköveivel a homlokzat legdíszesebb gótikus motívuma. Az ablaknak azonban csak kőkerete eredeti, osztókövei, kőrácsozata az 1889. évi helyreállítás munkája. A szentély keleti falát szegélyező két támpillér az eredeti építés idejéből származik s megőrizte régi formáját. Fejezetük, illetve végződésük egészen egyéni. Valami vidéki vonást, helyi zamatot érzünk az oromzatos fiálék naiv megoldásában. De talán épen azért érdekesek. A szentély keleti, az előbb leírt támpillérekkel szegélyezett falához alul kétoldalt sivár külsejű árusítóboltok csatlakoztak, melyek tetőzetét részben cserép, részben bádog fedte. A boltok tetőzete nagyon szabálytalan alakot mutatott, fedélsíkjait a szentélyablakok kedvéért helyenként alacsonyabbakra, másutt viszont meredekebbekre vették. Az árusítóboltok mindenütt nagy részt fedtek el a templom falaiból, úgy hogy az a boltok közé szinte besülyedtnek látszott. A templom déli homlokzata mellett vonul el az Krzsébethídra vezető Kskü-út, melynek útteste a templom keleti szélénél a legalacsonyabb, hol csak negyedfél méterrel magasabb a templom körüli járda szintjénél. Az úttest azonban nyugat felé erősen emelkedik és a templom nyugati szélénél, a tornyoknál már közel hat méterrel áll magasabban a templomjárda fölött. A templom körül épített árusítóboltok a szentélynél az úttestből még kiemelkedni látszottak, de a hajórésznél már teljesen elmerültek és csak az oldalbejáró előtti magasabb előcsarnok fala állt ki némileg az Eskü-út járdaszintje fölött. Az Eskü-út tengelye a templom tengelyével nem párhuzamos, hanem azzal hegyes szög alatt találkozik, azért az úttest emelkedő támfala a templom egyes részeihez közelebb jutott, más részeitől pedig aránylag távolabbra esik. Sajnos, a viszonylagos nagyobb távolság is olyan csekély volt, hogy az úttest és a templom közti tér keskeny mély sikátor benyomását keltette. Előnyösebb helyzet keletkezett az árusítóboltok lebontásával, mert az úttest és a templom közti sikátor szélessége ezzel lényegesen bővült. Visszatérve a templom déli homlokzatának leírására, megállapíthatjuk, hogy az nyugati felében áz árusítóboltok fennállása idején nagyon hasonlított az északi homlokzat nyugati feléhez, szinte annak hű tükörképét adta. Keleti fele azonban, a szentélyrész más képet mutatott. A homlokzat közepe táján nyolcszögletes toldaléképület vonta magára 2*
