Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Horváth Henrik: Chinoiserie-falfestmények Budán 73-86
78 DR. HORVÁTH HENRIK nyos tekintetben szinte hallatlan élelmességgel megelőzték az európai műgyakorlatot, szinte előre sejtették a keletázsiai divatnak ezen hajtását, amennyiben ők is most már gyakran éppen a nyugati rokokó értelmében túlzottan díszített és kizárólag az európai ízlés számára készített tömeges exportárut kezdtek termelni és szállítani. Az egész keletázsiai hatás akkor érte el legmagasabb kvalítási fokát — és ez már magában is végtelen tanulságos művészet-és kultúrtörténeti jelenség — mikor legjobban eltávolodott kiinduló pontjától, mikor legmesszebben állott az ihlető új formáknak egyszerű másolásától, mikor főleg Franciaországban már elsőnevű művészek, mint Watteau, Huet, Gillot, Huquier, Fraisse, Boucher, Bellay, Peyrothe, Pillement, Meissonier, Oudry, Cuvilliès stb. nemcsak mintákat készítettek a porcellánfestők használatára, hanem sajáttervezésű panneaux, falszőnyegek és tapéták, jóval ritkábban falfestmények számára. Az egész fejlődés még egy felette fontos utóvirágzást érlelt az angol korai klasszicizmusban, ahol főleg a kertészetben, továbbá a bútorzatban, még pedig nagyon érdekes összefonódásban, a chippendale-formákkal új és eredeti utakon járt. 5 ) William Chambers és Robert Adam, kik különben is mindketten a legjobb francia Louis Seize-hagyományokban gyökereznek, ennek az iránynak utolsó, még az ízlés magaslatán álló képviselői. Az említett angol művészek fáradozásai révén ezek a chinoiserieelemek benyomulnak a kertművészetbe (az úgynevezett angol kert innen veszi kezdetét), továbbá a bútorzatba, az interieurdíszítésbe, a tapétákba és ezzel a textiltermelésbe és faldíszítésbe egyaránt, ahol most a kinaiindiai virágok, bokrok, pálmák, sajátságos épületformák és tájformációk, állatok és madarak kerülnek a keleti ruhába bujtatott staffagealakok sokaságába. Olyan belső helyiségek, melyek, úgy mint a mi esetünkben, nem tapétákkal és falszőnyegekkel vannak beborítva, hanem egyenesen a falra festett képsorozatokkal, aránylag ritkán fordulnak elő. De szerény budai leletünk e tekintetben is előkelő társakra hivatkozhatik. Egy teljesen kinai képekkel telehintett belsőtér példáját nyújtja a bayreuthi Eremitage felső kastélyának úgynevezett kinai szobája. Mellette még Moreti amalienburgi falfestményei említhetők, továbbá a pár évvel ezelőtt Berlinben Flatav és Priemernél kiállított falfestmények az ausztriai Premstätten kastélyból, mely képsorozat G. Biermann véleménye szerint az erősen Watteau, Pillement és Oudry hatása alatt álló Platzer és Hamilton festők munkája lehetett. 6 ) Ezekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az egyes termek, sőt ugyanazon helység egyes képei nem ritkán eltérő jelleget mutatnak. Ez a jelenség különben a mi képsorozatunknál is megállapítható volt, ahol tipikusan keleti képelemek mellett szintén teljesen chinoiseriementes kompozíciók is szerepelnek. Feltűnő még a premstätteni csoport egyik darabján a jobboldalt álló vadkecske erősen elrajzolt, hosszúra nyúló nyakával, mely az apródutcai képek egyikén szereplő lóábrázolásban is visszatér, ami annál meglepőbb, mivel mindkét esetben, tehát a jóval primitívebb budai képnél is, nem egyszerűen nemtudásról, hanem tudatos stilizálásról van szó. Közvetlen összefüggéseket ezekből a szórványos megegyezésekből nem lehet levezetni, de feltételezhetünk közös mintaképeket, mivel a premstätteni kastély festői is csak másod vagy harmad kézből merítettek.
