Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

wasser in die Cistern zu leitten erfordern 73 Centner, jeden sambt der arbeith 60 G. : 4220 G. — Dan das notwendige wasser durch die (batus 41.138 G. 18 x.) Wasser Kunst treiben zu lassen : 300 G. Summa: 41.438 G. 18 x. Ofen, den 8ten Novembris 1720. Fortunát de Prati Cameral Ingenieur. Általában pontos és világos képét nyújtja e felsorolás a palota állapotának. lyegszembetunöbb e költségvetésben a tetőfedésre beállított 200 forint, ami azt mutatja, miként föntebb is utaltam már rá, hogy még a nyers külső építmény sem volt egészen befejezve. A 200 forintnyi összeg nagyságából ítélve a tetőnek még elég jelentékeny része állott befedetlenül, utat engedve az elemek romboló erejének. Az épület földszintjének, első és második emeletének belső beosztása és kiképzése a költségvetést összeállító Prati tervei szerint 136 ajtót és 251 ablakot tett szükségessé. Az ablakokszámát hárommal elosztva egy traktusra 83 ablak jut—ésMatthey közölt felvétele a földszinten a kaput és még egy-két feltételezhető bejárást és az épület udvarára nyíló 17 falközt nem számítva 64 ablaknyílást tüntet fel. Bzen egyezés alapján az ajtók számából kiindulva következtethetünk a tervezett helyiségek számára is, melyekből egy emeletre 25—30 juthatott. Ha a mellékhelyiségekre gondolva redukáljuk is e számot, még akkor is oly sok helyiség lett volna a palotában, hogy, ismerve annak korlátozott terjedelmét, a helyiségeket ennek megfelelően meglehetősen szűkre kellett tervezni. A későbbi költségvetésekben már kevesebb ajtóról esik szó, ami a helyiségek számának csökkentésére, tehát terjedelmük növelésére látszik mutatni. A terv szerint az első emelet ablakait tábla-üveggel akarták ellátni, míg a földszinten és a második emeleten csak közönséges átlátszó üveglemezeket alkalmaztak volna, ami arra mutat, hogy a magas személyiségek számára az első emelet szolgált volna lakhelyül. A kaput Prati díszesnek szánta : elkészítésére 200 forintot tartott szükségesnek. Prati költségvetését Zenegg kissé magasnak találta és december 20-i levelében azt az ajánlatot tette a kamarának, hogy ha a palotaépítés igazgatását is rábízzák, az egészet néhány ezer forinttal olcsóbban tudja megcsináltatni. Pedig a költségvetésben nem szerepelt az a 20.000 fatörzs sem, amelynek kiutalását Daun 1721 januárjában, majd februárjában ismételten kérte a haditanácstól. A palota építésének ekkor már nyíltan két gazdája volt : a haditanács és az udvari kamara. Kezdetben az építkezés, legalább is a kezdeményezést tekintve, pusztán katonai jelleggel bírt. A vár katonai parancsnoka és a haditanács intézkedtek az újraépítésre vonatkozólag, mely párhuzamosan haladt és egynek számított a fortifikáció építésével. Hamarosan ki kellett tehát merülnie a több oldalról megterhelt építési pénztárnak annál is inkább, mert az 1716-ban megindult felszabadító hadjárat a katonai kincstár minden felesleges pénzét elvonta. A kamara eleinte közvetlenül nem utalt ki pénzt a királyi palota építésére, hanem az erődítési munkákra adott különböző összegeket, mint például 1715-ben 50.000 forintot. 1717-ben azonban már közvetlenül e célra szánt 5000 forintot. A királyi palota építése, bár még mindig összefügg az erődítmény építésével, már nem kimondottan katonai, hanem legalább ugyanolyan részben polgári építkezés is. A kamara mérnöke áll az élén, igazgatását a kamara budai inspektora, egyben magyar királyi kamarai tanácsos óhajtja megszerezni a várparancsnoktól. 20