Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

tatarozások és nem is a továbbépítésre, hanem csak a konzerválásra irányuló munkák kerülnek szóba. A magyar kamara szeptember 23-án továbbítja Zeneggnek a felső utasítást, a kamarai felügyelő október 5-én megkapja a bancalitas értesítvényét is az 1000 forint kiutalásáról, mire még ugyanaz nap megküldi válaszát. Tiltakozik az ellen, hogy a pénzügyekkel és magukkal a kiutalt pénzekkel való elszámolásra kötelezik és emlékezteti a kamarát, hogy Salgari mint felügyelő-irnok nyugtatványára még az 1722. év folyamán kaptak 3000 forintot, miért is, ha csak a szükséges anyagokat fel tudják hajtani, ha tehát lesz elég fájuk és cserepük, a tető befedését még az 1723. évben be fogják fejezni annyival is inkább, mert »actu jam ab uno vei altero mense in eo laboratur. Cum autem intuitu exorti Incendii et ideo noviter aedificandarum Casarmarum ac aliorum militarium aedificiorum I^aterum praesertim Tectualium nimis magnus Defectus sit, sic pro hoc Anno major Pars Castri et quidem Tectum quadratum tam a foris, quam intus plenarie usque ad longum parietem, uti vocamus, tegetur, qui in longum se extendens Tractus, quantum possibile fuerit, interim reficietur et reliqua se ex Defectu Istenim ostendens effectuatio ad sequentem Annum diferri debebit, quod idem cum fenestrarum vacuitatibus intelligendum, quae ex eodem Defectu Tegularum et lapidum in totó pro aedificatis aedificiis militaribus aplicatorum occludi nequeunt, interea per nives et pluvias fornicibus nullum damnum causabitur, dum defacto tales non extent.«

40

) A »négyszögletes tető« a palota zömét képező négyzetalakú és a belső udvart közrefogó építmény tetőzete, melynek úgy befelé néző (intus) B), mint az épületet környező szabad terek felőli (a foris) A) lejtőit teljesen, tehát a fedélszék aljától a tetőgerincig még 1723-ban be akarták fedni. Találóan »hosszú fal«-nak nevezték az egységes négyszögből hátranyúló keskeny traktust, melynek, mintegy az egy egészet alkotó tömbből kieső függvényszerű résznek a végleges befedésére sor már csak a következő évben kerülhetett. A négyszöghöz csatlakozó szárny, mely szervetlenül látszott a főkomplexumhoz illeszkedni, bár mi tudjuk, hogy ugyanúgy a megtartásra és helyreállításra alkalmas régi falak alapjain épült fel, mint a törzstraktus, hiszen a még használható falrészek vonalai és nem csupán a tervező elgondolás szabták meg az új palota határait— ez a jellegzetesen furcsa és mégis oly kézenfekvően magyarázható épületrész tehát egészen érthetően csak másodsorban következett a főépületrész után. A tető fedését nagyon természetesen itt kezdték meg és itt is akarták még azelőtt befejezni, mielőtt a mellékszárnyon végzendő munkához fogtak volna. Azt is megállapíthatjuk Zenegg soraiból, hogy a »négyszögletes tető« 3* 35