Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49
Tény az, hogy az erők különös megfeszítése és a nehézségekkel küzdő gazdálkodás most sem kapott segítséget, mert a kamara február 15-én kelt válaszában megtagadta a kért faanyag kiutalását épen arra hivatkozva, hogy a tutajfa a budai laktanyáknak a haditanács által annyira szorgalmazott javítására és építésére van rendeltetve. Ezen a rendelkezésen változtatni már nem lehet, de megígéri a kamara, hogy a laktanyák helyreállítása után fentmaradó készletet át fogja engedni a palotaépítés céljaira. 23 ) Látszik, hogy a kamara szemében a palotaépítés nem volt a legelsőbbrendű feladat. A kamara érdekeinek védelme, melyekre szorult helyzete miatt ugyancsak vigyáznia kellett, már 1715-ben kamarai felügyelő kezébe volt letéve, aki alá a budavári építkezésekkel együtt egy nagyobb ellenőrzési kerület tartozott. Jómódú budai polgárrá lett adminisztrátor látta el e tisztet Zenegg György Kristóf, a magyar királyi kamara tanácsosának személyében, 24 ) akinek igazgatására a kaszárnyaépítés volt bízva. A pénzügyek az ő kezén mennek keresztül, ő a közvetítő kapocs az építés vezetői és a kamara között, egy 1720 május 16-án kelt királyi rendelet szerint azonban pénzügyi elszámolásra kötelezve nem volt, tehát azon mintegy felül álló felügyelői funkciót végzett. 25 ) Báró Stom térparancsnok vele tárgyal az invalidus-ház építésére fordítandó előleg miatt és, hogy a felügyelőnek pontos választ adhasson, kérdezi a haditanácsot, hogy mire tart igényt ezzel és a palota építésével kapcsolatban. Ebben az évben (1720) veszi át Buda parancsnokságát Daun Henrik József. Miller »Epitome«-ja szerint (198—199. 1.) Löffelholz 1722-ben halt meg és ekkor követte őt neves utódja, de a Hofkriegsrat 1720 decemberi protokollumai már mindenütt Daun nevét tüntetik fel. Ismételten sürgeti az építkezés folytatását és minden pénz hiányában megjelöli azokat az eszközöket, amelyeknek igénybevételével a palota építését be lehetne fejezni : »Daun .. .machet mehrmahlige Instanz, dass ... zu forthsezung ... des alldasigen Schloss und Fortifications-baues das erforderliche verschafft werden möchte« (HKR 1720. Kxp. 1903.) és »Daun berichtet..., dass zu zeithiger Bestellung ein- und anderer requisiten kein Kreutzer vorhanden, vorschlagend auch, wass mitein die ... aufführung des Schlossgebau ohne grossen aggravio des Landes bewürckhet werden khönte.« (HKR 1720. Exp. 1910.) A vármegyék közül csak hat : Pest, Nógrád, Zólyom, Hont, Túróc és Fejér megyek voltak robotmunkára kötelezve a budai építkezésekhez és katonai ellenőrzés, sőt kényszer alatt állottak. E megyék a terhet sérelmesnek találták, hiszen az a többi megyét nem sújtotta, holott a budai erődítmény és a királyi palota építése az egész országot illette. Emlékiratot szerkesztettek tehát az uralkodó számára és megneveztek a jászokkal és kunokkal együtt húsz megyét, mint amelyeknek osztozniok kell az eddig csak őáltaluk viselt teherben. A király a kamara útján a budai inspektort 1719 május 5-én felszólította jelentéstételre és véleményadásra, melyet Zenegg ugyanazon év június 1-én meg is adott, tervezetet dolgozva ki a közmunkateljesítménybe újonnan bevonandó megyék részvételéről is : »Projectum. Quales Inclyti Comitatus in Currulibus et Manualibus Robottis ad aedificandam Regiam residentialem Arcem Budensem concurrere et adSublevandos hactenus hue Budám Militari Potentia attactos sex Incly tos Comitatus, utpote Turoz, Soliensis, Neogradiensis, Hontensis, Pest Pilis et Sold ac demum Albensis a príma Maii usque ultimam octobris annuatim solvere possent, pro Curruli Robottá 2 florenos et Manuali 9 cruciferos computando.« 18
