Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Kovács Lajos: A vízivárosi "Három nyúl" kaszárnya 124-133
jóváhagyásra. 42 ) Azonban a város egyelőre elmulasztotta a kormányszékek által kívánt munkálatok elvégzését, 1797-ben újabb 3 évre bérbeadták a fogadót és a kamara is jóváhagyta a szerződést. 43 ) 1801-ben végre erélyesen hozzálátott a budai tanács a vizivárosi laktanya és egyúttal a Szőlőfürt-fogadó függőben levő ügyének az elintézéséhez. A városba érkező katonaság száma állandóan növekedett, s ezzel együtt szaporodtak a beszállásolással járó kiadások is. 1801-ben Buda költségvetésébe 4549 forint 30 krajcárt vettek fel kaszárnyák céljára alkalmas magánépületek bérbevételére, 6260 forintot pedig katonatisztek beszállásolására. A helytartótanács 1801 április 4-én újabb 8 század katona beszállásolását rendelte el. Minthogy a város rendelkezésére álló szállások már mind megteltek, a polgárok lakását pedig kímélni akarták, a tanács a választott polgárokkal egyetértésben kimondotta, hogy megveszi a tulajdonában levő Szőlőfürt-épület szomszédságában épült Három nyúl-házat kaszárnya céljára és a rossz állapotban levő Szőlőfürt-epületet is kijavíttatja, hogy használható legyen. 44 ) A Három nyúl-épület 1739-ben Reither vejének, I,einer Sebestyénnek a tulajdonába került, ennek halála után pedig örökösei megosztoztak rajta. Az 1120 •-ölet kitevő ingatlannak a Fő-utca felé eső 614 •-öles része Iveiner fiáé, majd ennek örököseié lett. Ezen örökösöknek a részét vette meg 1801-ben Buda városa 17.000 forintért, míg a Három nyúl-ház hátsó része egyelőre még magánkézben maradt. Az adásvételi szerződést április 15-én küldték a kamarához jóváhagyás végett. A kamara helyesnek találta a város indokait, melyeket az állandó vizivárosi kaszárnya létesítésének szükségessége mellett felhozott és még aznap megadta hozzájárulását. 45 ) Az eddigi tulajdonosok, a I,einer-örökösök április 24-ére elhagyták a házat, április 27-én pedig a tanács már 2 század katona elhelyezésére tette meg a szükséges intézkedéseket. 46 ) A volt Szőlőfürt-épület hátsó részének kaszárnya céljára való átalakítása 1802-ben történt meg. A város a kamarától 1642 forint 21% krajcár költség engedélyezését kérte az építkezés céljára. 47 ) A kamarai jóváhagyás (május 12.) után Dankó József kőművesmesterrel kötöttek szerződést a munkálatok elvégzésére. A szerződésben a város nemcsak jó munkát kívánt Dankótól, hanem azt is, hogy az épület külsőleg is mutatós legyen (.. .ein ordentliches Gesims, . . .eine, soviel möglich, moderne Facade machen.). 48 ) A Szőlőfürt-épület elülső részében megmaradt még egyelőre a fogadó. Minthogy azonban a katonaság elhelyezése mindig több és több helyet igényelt, 1807-ben az épület Fő-utcai részének kaszárnyává való átépítéséről is elkészíttette a terveket és költségvetést a város Dankóval. A Dankónak adott utasítás szerint az építésnek úgy kellett végbemennie, hogy a Szőlőfürt-épület egy egészet képezzen a Három nyúl-épülettel, mely célból falait magasabbra kellett felemelni. Bár mind a két épület emeletes volt, a Szőlőfürt-épület mégis alacsonyabb volt. A Dankó készítette tervek mindazonáltal nem ítélték halálra a Szőlőfürt-épület régi falait, hanem csak az átépítést akadályozó részek eltávolításáról gondoskodtak. A régi falakat, ahol nem álltak útban és elég erősek voltak a rájuk építendő rész elbírására, megtartották, sőt egyes helyeken meg is vastagították azokat, hogy elbírják a nagyobb terhet. A Három nyúl-épület felé nem maradt már külön fala a Szőlőfürt-épületnek, hanem úgy építkeztek, hogy a két épület szomszédos szobáinak a Három nyúl-épület eddigi fala szolgált közös válaszfalául. 49 ) 9* 131
