Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Garády Sándor: Mátyás király buda-nyéki kastélya 99-111
17.000 forintért konvenciós pénzben továbbadta báró Gerliczy Vincének és nejének Sztankovánszky Erzsébetnek. 27 ) A nagyasszonyról »Erzsébethlak« lett a neve, amint azt a kőkapunak a kertben heverő maradványa most is hirdeti. De leginkább emlékeztet reá és buzgó vallásosságára az Istenhegyi-út, Nógrádi- és Diana-út elágazásánál levő kőoltár, rajta kőkereszttel, két oldalt Mária és Mária Magdolna szobrával. Ezt ő állíttatta 1890-ben. A 11.116. helyrajzi számmal jelölt telket, amelyen a kerti ház és a most kiásott épületmaradványok vannak, báró Gerliczy Vince tulaj donképen 1855-ben vette Buda szab. kir. fővárostól, mint parlag területet 640 forintért, de azt csak halála után 1869-ben özvegye kérelmére írták nevére. Az erre vonatkozó iratokból kiderül, hogy azért adták el neki nyilvános árverés mellőzésével, mert, ha más veszi meg, el lett volna zárva az úttól, a mai Hidegkúti úttól és mert egy gödör betömése miatt nagy földmunkákat kellett volna végezni. 28 ) Ebből következik, hogy ezidőben vagyis 1855-ben a Hidegkút-—Kovácsi-út ezen a helyen már egyenesre, vagyis a mai állapotnak megfelelően volt szabályozva. Ezt különben Haeuffler térképe is bizonyítja. 29 ) Csakis így állhatott elő ugyanis az a helyzet, hogy báró Gerliczy már meglévő kertje és háza az említett telek nélkül az úttól el lett volna zárva. Ez a terület, a város leltárában, 30 ) mint parlagterület szerepelt. Ebből következik, hogy Buda visszavétele óta beépítve nem volt. Buda városának ugyanis már kezdettől, vagyis a városnak 1686-ban a töröktől történt visszahódítása óta mindvégig bent a városban életbevágó dolgokra sem volt pénze, annál kevésbbé itt kunt ilyen méretű kastély építésére. Hiszen azért is adogatta el időnként telkeit, hogy pénzhez jusson. De ellene mond ilyenféle gondolatoknak a talált faragványok stílusa is. Ezeket a minden áron hitetlen Tamások kedvéért tartom szükségesnek hangsúlyozni, nehogy a rommaradványok stílusa ellenére azt állíthassák, hogy itt egy későbbi — a török hódoltság után következő — korból származó épület maradványairól van szó. Arra, azt hiszem, még a legmegátalkodottabb kétkedő sem gondol, hogy a török hódoltság alatt épült volna ilyen jellegű épület ezen a helyen. Hátra van még a 11.118. hrsz. telek. Ezt báró Gerliczy Vince halála után — 1883-ban — vette özvegye Harrer János és neje Gerstner Teréz örököseitől, helyesebben gyermekeitől Harrer Ágost, Teréz, Alajos, Erzsébet, Magdolna és Ferenctől. 31 ) A megelőző tulajdonos a Krems család, Krems József örökösei. A telken különben szőlő volt, de tárgyunk szempontjából mindez már nem is fontos. Az eddigi ásatásokból és a talaj alakulatából is megállapítható, hogy a rommaradványok ide aligha terjednek ki. Még megemlítendőnek tartom, hogy özv. báró Gerliczy Vincénétől unokaöccse és unokahúga Sztankovánszky János és Mária örökölték ez ingatlant, róluk szállott át azután ugyancsak örökség útján mostani tulajdonosaira. Azt hiszem, az előadottak alapján joggal állíthatjuk, hogy az itt talált romok egy tekintélyes méretű, eléggé díszes építmény — Hunyadi Mátyás király nyéki kastélyának maradványai. Teljes kiásatásuk nemcsak a nagy király emlékének tartozó erkölcsi kötelesség, hanem a székesfőváros műtörténelmi értékeinek, amelyek különösen ebből a fényes korból aránytalanul csekélyszámban maradtak fenn, jelentős gyarapodásához s egyúttal e korból való ismereteink kibővítéséhez fog vezetni. 108
