Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Garády Sándor: Mátyás király buda-nyéki kastélya 99-111
végén és a XIX. század elején Buda szabad királyi főváros nevezetes személyisége volt. Mint Krammerlauf ügyvéd már apja Krammerlauf György révén is jómódú polgáremberként kezdte pályafutását és 1823-ban, 70 éves korában, mint nemes ember, a Lipót-rend vitéze, Pest vármegye táblabírája és budai bíró végezte. Felesége nemes Reinprecht Katalin értett ahhoz, hogyan kell nagy házat vezetni. Leányait mind jól adta férjhez. Szerafin báró Wimmer Józsefné lett, Euláliát szentmiklósi és óvári Pongrácz János vette el, Lujzát pedig báró Csollich Márk altábornagy, szlavóniai katonai parancsnok. Kalmárffy 1808-ban Buda szab. kir. főváros követe is volt a pozsonyi országgyűlésen és a nemesi fölkelő sereg választmányi tagja. A budai polgárőrség élén, mint parancsnokot, ezredesi díszruhájában ünnepélyes alkalmakkor gyakorta látta őt a polgárság. A budai polgárőrség akkoriban különös vonzóerőt gyakorolt a cifra egyenruhát kedvelő polgárság előtt. Tulajdonkép a háborúba vonult katonaság szerepét látta el odahaza. A XIX. század húszas éveiben lv ) tizenkét századból állott, összesen 2490 emberrel és három zászlóaljba volt beosztva. A tizenkét századból két század magyar gyalogos, egy század vadász, kilenc század lövész. Ehhez járult egy fél eszkadron huszár és egy oboista zenekar. A zászlóaljak vezetői őrnagyi rangbanStermensky András, Mayerffy Ferenc és Stankovics György voltak. Kalmárffy építette a ferenchalmi kápolnát is. Különös bűnhődése, tragikuma életének, hogy nemesi családfája benne csírázott ki és vele is pusztult el, továbbá hogy a sok szereplés, felesége pazarlása végül is pénzügyi zavarokba kergette. Vagyonát zár alá helyezték, hosszadalmas pörök keletkeztek, melyek folyamán széjjel olvadt a nagy vagyon. Ezt azonban ő már nem érte meg. Jellegzetes alakja volt korának, élete egyúttal egy része Buda főváros történetének is. Csak legutóbb derült ki, hogy a tisztes, fényes külső aljas besúgót takart. Az említett telket fele-fele részben Szerafin és Lujza leánya örökölték az 1823 december 19-én kiadott végrendelet értelmében. A báró Csollichné Kalmárffy Lujza fele része tulaj donkép a magva a 11.117. hrsz. teleknek. 18 ) Ekkor ez a telek még mint szántóföld szerepel, amely egy út mellett fekszik. Az út a hidegkút—nagykovácsii út. Ugyanis ekkor még ennek az útnak itt egy kanyarodója volt és a mai 11.117. hrsz. telek mellett haladt el. Ezt bizonyítja a már előbb említett térkép. 19 ) Az út akkori állapotát a mellékelt helyszínrajzon is föltüntettük. A Tárogató-út nem lehetett, mert akkor mint dűlőút csupán a 11.118. hrsz. telek határáig ért. Azontúl még nem volt megnyitva. Az 1829. évi január hó 20-án tartott tanácsülés jegyzőkönyvében, amelyben az északfelé szomszédos — az úgynevezett »Körtés dombion elterülő parlag telkek fölosztásáról és eladásáról van szó, ez a telek, mint Csollich tábornok telke neveztetik meg. 20 ) Sem Kalmárffy Lujza örökvallomásában nincsen szó még házról, sem Baczó térképén nem látható ház. Ezek szerint tehát egyáltalában nem valószínű, hogy a ma is álló házat Kalmárffy építtette volna, hanem inkább báró Csollich tábornok. Báró Csollich — akkor már altábornagy — 1836-ban Buda szab. kir. fővárostól hozzáveszi a szomszédos 500 négyzetöl területet. 21 ) A ház alighanem az 1834—1836 közti időszakban épülhetett. Egy 1836. évből való térképen már ugyanis látható. 22 ) Ugyanezen a térképen, az épülettől délkeletre, a kertilak és a most kiásott épületmaradványok helye dombbal van megjelölve. 106
