Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Garády Sándor: Mátyás király buda-nyéki kastélya 99-111
a helyzet, hogy célszerűbbnek látszott, ha az ásatásokat az egyengetési munkákkal egyidőben kisebb erővel megkezdjük. így történt, hogy március hó 29-én két emberrel hozzákezdtünk a tulaj donkepeni ásatások folytatásához, március hó 30-án pedig húsz kubikos az egyengetési munkákhoz. Az ásatási munkáknál közben fokozatosan fölemelttik a munkáslétszámot kilencre. Amennyire örvendetes volt, hogy a romokat borító földréteget a kubikosok rövidesen eltávolították, annyira megnehezítette és rontotta gyors munkájuk a rendszeres kutató tevékenységet. Folyó évi április hó 6-án a kubikosok nagyjában elkészülvén a kastély fölött levő földanyag elhordásával, hozzákezdtek a telek északi részén levő domb elhordásához. Itt már április hó 7-én falra akadtak. Természetesen a falak bontását megtiltottam. Sajnos, azt már nem lehetett megakadályozni, hogy a fal mentén a földanyagot a kelleténél jobban el ne távolítsák. Itt örvendetes meglepetésül a domb elhordása folyamán egy templom körvonalai bontakoztak ki. Ezen a dombon nem régiben egy telefonoszlopot akartak elhelyezni s akkor a számára szükséges gödör ásása közben emberi csontokra bukkantak. Kzeket azután visszahelyezték és a gödröt betemették. Múlt évi munkálataink során ehelyütt eszközölt próbaásás alkalmával mi is ráakadtunk az emberi csontokra és egy falra. Tudtuk tehát, hogy a domb már alakulatánál fogva is valami építményt rejteget, de templomra nem voltunk elkészülve. A kubikosok munkájukat folyó évi április hó 13-án beszüntették, a mi ásatási munkánkat pedig, amely rendszeresen és nyugodtan, tulaj donkép csak ezután kezdődött volna el, folyó évi április hó 16-án a tulajdonos tilalma folytán be kellett szüntetnünk. Pedig még a felén sem voltunk túl, sőt a legutóbbi esőzések a kastély északnyugati sarkától mintegy nyolc méterre az útról lehordták a porondot s mintegy negyedfélméter hosszban egy újabb épület falának világos nyomai váltak láthatókká. Különben ezen a helyen is már a talaj alakulata sejteti, hogy épületmaradványt rejt magában. (Iy. a helyszínrajzon a »H«-val jelölt helyet.) Hiszen Oláh Miklós is már előbb említett leírásában épületeket említ. Nem célom itt az ásatások eredményeinek ismertetése. Ezt majd az ásatások remélhető teljes befejezése után tesszük meg. Most csak röviden vázolom az eddigi eredményeket. Az eddigi ásatások egy eléggé tekintélyes épület körvonalait és földszintjét, valamint részben a pincéit tárták szemeink elé. Szélső méretei máris kereken harmichárom és húsz méter vagyis kerek hatszázhatvan négyzetméter. Pedig még a Hidegkúti-út felé eső oldalon nem találtuk meg a végső falakat. Főfalai kerek méter vastagok. A megtalált lépcsőfeljáratból, valamint egyéb körülményekből is joggal arra kell következtetnünk, hogy az épület emeletes volt. 15 ) Két helyiségben a rombusalakú egyszerű égetett agyaglapokból álló padlóburkolat még nagyrészben, bár megviselt állapotban, megvan. A harmadik helyiségben a burkolat jobbfajta téglából áll. Egyebütt nemcsak a padlóburkolat, hanem a pince boltozata is hiányzik s a pinceur teljesen ki van töltve kő-, tégla- és habarcstörmelékkel. Ez egyrészt annak a jele, hogy az épület az idők folyamán részben beomlott, részben lebontották és a használható anyagot felhasználták, a többit pedig a 104
