Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
tázta magát; ha ez csak tortúra útján történik meg, a költség megoszlik a felek és a bíróság között. Az 55. cikk szerint tilos volt a bíróságnak a kivégzettek jószágait lefoglalni, de a szökevény" vagyonát zár alá vehette. Az osztrák gyakorlat is azt tartotta, hogy a joghatóság gyakorlója behajthatja az ellátást és a bírói költségeket az elítélt javaiból, illetve az ártatlannal szemben vádat emelő félnek kell ezeket viselnie. 191 Nagyjából ezen az úton haladt a városi joggyakorlat is. Az elítéltre illetve a hamis vádlóra nehezedett a fogság idején való ellátás költsége (Alimentations-Uncosten), emberölésnél a hatósági szemle díja (Beschaugeld), 192 halálos ítélet végrehajtásakor a kivégzés költsége 193 és a törvényszolgának — részben a strázsamesternek — fizetendő „tömlöcpénz" (Arrestgeld, Schlissgeld) is. 194 Nemegyszer megtörtént mégis, hogy a város súlyosan ráfizetett a büntetőeljárásra, s ezért keservesen panaszkodott is az adminisztrációnak; így Buda tanácsa 1698 márciusában megtette ítélet javaslatát Puskaporos Miskó rabló ügyében, de a következő novemberben még mindig el kellett tartania a tömlöcben ülő rabon kívül még feleségót, gyermekét is. 195 A rabok ellátására nem áldoztak sokat a városok. Még „bőkezűen" gondoskodott Rozina gyermeküléssel vádolt leányról Pollermann pesti polgár, amikor heti egy tallér (96 krajcár) Kostgeldtet ajánlott fel tartására. 196 De Buda hatósága 1698-ban már napi 5 krajcárra szállította le a foglyok ellátására fordítható, addig napi 6 — 7 krajcáros összeget. 197 Ennek értékét rénes forintra (60 kr.) átszámítva évente kb. 30 forintot kapunk; ezzel szemben pl. Ungernó tartásdíját 1700-ban évi 300 forintra limitálta a tanács. 198 Az ötkrajcáros szabályt láthatóan meg is tartották. A házasságtörő Pämmer vincellér kb. húsz napig ült a tömlöcben, s az ítélet bírósági meg ellátási költség címén 2 ft 15 krajcárban marasztalta. 199 Még pontosabb adatot kapunk Wolf őrmester elszámolásából, melyet a Bajáról hitvesölés címén Budára küldött rácok ellátásáról nyújtott be. Összesen 49 ft 30 kr volt a három fogoly költsége félévnél valamivel több időre; a számítás alapja 12 napra 1 ft, tehát valóban a napi 5 krajcár volt. Amikor közülük két nő békeeskü mellett kiszabadult, az ellátási költségre biztosítékot kellett nyújtaniuk. 200 A városok ugyanis lehetőség szerint behajtották költsé191 Suttinger i. m. 388—390. 192 Kis Jurkó holttestének szemléjéért Sambhauernek 6 ft 50 krajcárt, Augustinnak 6 forintot kellett fizetnie, Ptjkv. 1697. dec. 20, II. 65. Budán már korábban a bécsi szokásra hivatkozva kértek a kirurgusok fejenként másfél forintot a halottszemléért és hármat a boncolásért: Budai lt., Kamarai hivatal számadásmellékletei 1693. no. 56. 193 Kandó Mátyás özvegyétől 8 forintot követelt a város, Ptjkv. 1699. márc. 27, n. 198—199. 194 A magyar kifejezést 1. Acta iud. 1719. okt. 2. 195 L. IV. fej. 190. jz. 196 Ptjkv. 1695. márc. 4,1. 253., 1. a IV. fej. 61. jegyzetnél. 197 A korábbi összegekre Budai lt., Kamarai hivatal számadásmellékletei 1692. no. 36, 1693. no. 53, 1695. no. 3. A maximális Btjkv. 1698. ápr. 30, II. 278. 198 Uo. 1700. ápr. 2, III. 196, IV. 53. 199 L. IV. fej. 83. jz. — Engelmann a „gonosztevőnek kijáró" heti 1 forintot panaszolta, holott csak 35 kr járt, Corr. mag. 1696. ápr. 27. 200 L. IV. fej. 59. jz.
