Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
1 t tett. A tanút a bíróság kényszeríthette is a vallomásra. Egy kifogástalan tanú vallomása csak félbizonyítékot képviselt (15. c). A kihallgatásokat városokban a bírónak, két tanácsosnak és a szindikusnak kellett foganatosítania (16. c). Ezek a szabályok irányították a két város gyakorlatát is azzal a különbséggel, hogy a fontosabb bűnügyekben rendesen az egész tanács hallgatta ki a tanúkat. Buda hatósága a Papolaskovics-ügyben úgy foglalt állást, hogy a 14 év körüli fiú kiskorúsága ( minorennüet) miatt nem megfelelő tanú, büntetőperekben ui. „probationes luce meridiana clariores sein mustén". 144 A császári ellátóhivatal lisztjének ellopása miatt indult ügyben meg a kamarai igazgatóság mondotta ki, hogy Kormányos Miletics ellen csak a két társtettes (socii eriminis) vallott, ezek pedig nem kifogástalan tanúk, így kijelentéseik nem adnak alapot a tortúrára. (Ez azonban nem jelentett felmentést, csak a quasi delictum megállapítását és a vizsgálati fogság beszámítását.) 145 A tanúk megesketését feltehetjük az iratok hallgatása esetén is; polgári ügyekben azonban gyakran elegendő volt annak kijelentése, hogy készek vallomásukra esküt tenni. „Hering" sörkimérő istenkáromlási ügyében a terhelő tanú szemtől-szembe (ad faciem) tette le az esküt, de mivel egy személy vallomása csak félbizonyíték volt, a terhelt csekély büntetést kapott. A pesti tanács előtt lezajlott Hayvasügyben a nemkeresztények eskütótelének módját is megfigyelhetjük: egy török tanú (Musztafa Basa belgrádi kereskedő) egy ujját, egy perzsa ós több rác tanú három ujját emelte az égnek. Esküformulájukat sajnos nem jegyezték fel. 148 Úgy látszik, hogy a városok a tanúbizonyítás formáit a kiváltságlevelek elnyerése után — talán még az addiginál pontosabban — is megtartották. Míg Pest 1701-ben, egy csizmadiainas gondatlanságból történt lelövése ügyében a lakomára egybegyűlt mestereket és a sörért küldött inasokat mind kihallgatta, de csak summariter, 147 Buda négy évvel később Rost János bognár istenkáromlási perében már sokkal szorosabban tartotta a formákat. Az inkvizíciós eljárást gyanújelek alapján indították meg, a tanúkat Bösinger polgármester szállásán hallgatták ki; ezután a letartóztatott Rostnak in pleno senatu tárták elébe a tanúk vallomásait, végül szembesítették is őket. A szabályszerűbb eljárást talán összefüggésbe hozhatjuk a két városban ekkor már működő néhány idegen jogász tevékenységével. Nem származhatott ugyanis a budai bognártól az a beadvány, amelyben a tanács eljárásának formahibáit római jogi, glosszátori és német jogirodalmi eredetű szabályokkal igyekezett kimutatni. Ilyen szabályokként idézte, hogy a tanúkat eskü alatt, kérdőpontokra, egyenként, a titoktartásra figyelmeztetve kell kihallgatni, s indokolásul többek között a stylus curiaere hivatkozott. 148 A pest-budai gyakorlat tendenciája sokkal inkább az egyszerűsítés volt, tehát a formák szigorítása nyilván a külföldi törvényszéki praxis s az ezt tolmácsoló idegen ügyvédek hatására történt. 144 L. IV. fej. 20. jz. 145 L. IV. fej. 147. jz. 146 L. IV. fej. 9, 35. jz. 147 L. IV. fej. 31. jz. U8 L. IV. fej. 5. jz.; Rost beadványa 1706. júl. 23, uo. 6 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 81
