Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

II. fejezet. Bírósági szervezet és személyzet

és kiűzésért 1 — 1 forint. Másfél forint illeti meg a törvényszolgát (közreműködésért), ha bűntettest végeznek ki, mégpedig vesszőzéssel, karddal, kötéllel vagy bármilyen módon. Azt, hogy a kivégzést ő hajtotta volna végre, többek között a budai hóhérra idézett adatok is valószínűtlenné teszik; inkább az elítélt kivezetése lehetett a dolga. Mindezeken kívül minden szent időben, farsangra, ünnepi alkalmakkor 2 mé;ő bor, szükségletének megfelelő fa, és heti 10 gyertya illette meg a pesti tör vény szolgát, ő az, aki a bíró parancsára a gyanúsítottat letartóztatja, vagy a katonáktól a városházán átveszi, illetve — ha nem Pest az illetékes bírósága — a testvérvárosnak kiadja.

133 A letartóztatás nem megy mindig simán, még fegyveres ellenállásra is talál, s ilyenkor erősítésnek maga mellé veszi a kapuőröket, vagy még a strázsamestert is.

134 ő méri ki a nem nyilvánosan, hanem privatim végrehajtandó korbácsütéseket, ha a tanács elrendeli, de ő végzi el ezt nyilvánosan is, ő vezeti ki a száműzötteket a városból.

135 Ezért az ő őrizetével ijesztgeti a gazda is lopással gyanúsított cselédjét.

136 Nem csodálkozhatunk azon, hogy sok panasz hangzott el a budai és pesti törvényszolgák ellen, hiszen a foglyok őrzésére, kínzására és kiseprűzésére csak kétes elemek vállalkoztak. A törvényszolgának sem volt több becsülete, mint a hóhérnak; ha tisztes polgárt Scherge-nek neveztek, ez becsületsértésnek számított. A pesti strázsamester panaszára ezért büntette meg a tanács Lindemaier lakatosmestert és legényeit.

137 Budán egy molnár tanúkkal és egy proviantbiztos tanúsítványával igazolta, hogy tíz esztendővel azelőtt ( !) nem vett íészt ellenfele megbilincselésében, amint ez állította. Ártatlanságát mindkét város molnárcéhének tudomására hozták, a budainak még az eset emlegetését is súlyos büntetés terhével tiltották meg.

138 A közfelfogásra jellemző, hogy Kalcher Márton kőművesmester legényei le akarták tenni a munkát, mert egyik társuk többszöri intés ellenére is együtt ivott a tör vény szolgával; végre a mester elbocsátotta, és bejelentette a céhnek, hogy nem lehet felfogadni !

139 Foltot ejtett a polgári becsületen a törvényszolga kezének érintése is (

Antastung) ; ezért adott Buda tanácsa erkölcsi bizonyítványt egy mészároslegénynek arról, hogy az elszenvedett letartóztatás nem megy tisztességének rovására.

140 Innen vannak a panaszos beadványok a kamarai igazgatósághoz is amiatt, hogy pl. a nyelv felvarrását megtagadó vargalegényeket a budai magisztrátus a strázsamesterhez, sőt később a törvényszolgához adta őrizetbe ! Az előbbi ui. még custodia honesta-számha, ment; erről azonban az áristommal kapcsolatban még lesz 133 1694. márc. 5: KA Buchhalt. Act. 3829. fasc. no. 177; Ptjkv. 1694. nov. 23, 1695. jan. 11,1. 224, 240; Corr. mag. 1694. dec. 23, Int. a. a. nr. 80. 134 Ptkjv. 1695. jan. 7, I. 234—236; 1698. aug. 22, II. 142—143; 1699. okt. 6, II. 268—270; aznap, II. 271. 135 Uo. 1697. szept. 17: korbácsolás, II. 59; 1700. jan. 8: kivezetés, II. 294; 1708. jún. 26: verés, Hl. 487. 136 Uo. 1697. jún. 26, II. 53. 137 Uo. 1692. márc. 25, I. 54; 1701. febr. 12, 26, II. 484, 491. 138 Btjkv. 1705. jún. 12, 30, IV. 870, 876, V. 158—159, 167, VI. 154—156, 163—164; Int. a. a. nr. 778; az iratváltás Corr. mag. 1706. jan. 4. 139 Ptjkv. 1696. okt. 6, I. 401. Jellemzőek a vízivárosi tanúsítvány szavai: a legény . . . seye ia ein Ehrlicher Mann vnnd kein Scherg, Corr. mag. 1696. okt. 4. 140 Btjkv. 1701. jún. 21, ÜL 405, IV. 314.