Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között

mellé állott; nyilván borsot akart törni a kamarai emberek orra alá. így még 1706-ban nagy port vert fel a Natl-örökösök ügye, akiket a budai hatóság évekkel a hagyatéki tárgyalás után kötelezett az özvegy Herdegennének járó tartozás megfizetésére, s ezt katonai karhatalommal, Natlék borának lefoglalásával részben végre is hajtotta. Mivel a hagyaték kamarai védelem alatt álló zsidóké volt, most az udvari kamara szisszent fel. Kívánságára a haditanács ezúttal arra utasította tábornokát, hogy a városnak a zsidókkal szembeni igényeit ne támogassa. Buda azonban nem tágított, és közölte az adminisztrációval, hogy a királyi védelem nem veszi ki a zsidókat a pi ivilógiumban biztosított városi joghatóság alól.

126 Idő múltával Pfeffershoven ismét merevebb álláspontra helyezkedett. A tanács 1707 vége felé arról értesítette bécsi küldötteit, hogy a katonai visszaélések súlyosodnak; nemsokára pedig a tábornoknak és hadbírájának azt a törekvését közölte velük, hogy a várost a büntetőügyek elhanyagolásának ürügyén megfosszák pallosjogától.

127 Az elhúzódó Natl-ügyben a kancelláriának a hitelező érdekében kiadott mandátumát

128 a város nem tudta végrehajtani, mert Pfeffershoven megakadályozta benne. Panaszolta főhatóságának, hogy a tábornok gátolja a rácok, zsidók és cigányok fölötti bíráskodást, holott a haditanács már ismételten figyelmeztette. A tanács nem kevesebbet kívánt, mint hogy élhessen „pleno et eo iure, quo Excelsa Camera Aulica gaudebat..." A kancellária ezt a záradékot kivéve magáévá tette érvelését, és átírt érdekében a haditanácsnak.

129 De a kiváltságlevél alapján álló városnak meg kellett tanulnia, hogy a katonaság szokott arroganciája háborús időkben még növekszik. Pesttel együtt kénytelen volt megkövetni Pfeffershovent, és megígérni, hogy a jövőben csak alaposan megindokolt panasszal áll elő.

130 A különösen Budán megütköző ellentétes hivatali érdekek összehangolására szervezett kísérlet is történt ezekben az években. Valószínűleg az 1706-i tapasztalatokon okulva a haditanács egyik tagjának, gróf Breuner Miksa lovassági tábornoknak vezetésével bizottságot küldött ki a budai joghatósági vita elsimítására. A magyar kancellária közbenjárására a város kiküldöttjének meghallgatását is biztosították; az iratváltásról a kormányszék részletesen tájékoztatta Budát. A maga részéről előbb Mednyánszky Pál tanácsost, majd még Hunyadi László titkárt is delegálta.

131 A tanács maga is fontosnak tartotta a megjelenést, és minthogy Maylin szindikus betegeskedett, Pesttől kérte és kapta meg Mosel átengedését. Utasítással ellátott követei: Mosel pesti szindikus és Baitz Kristóf, a későbbi polgármester, 1707 szeptember elején érkeztek meg Bécsbe.

132 Sűrűn küldött jelentéseik rendkívül jellemző képet rajzolnak a Habsburg-kormányszékek 126 Corr. mag. 1706. nov. 16. (1707. máj. 31-ig terjedő iratok). 127 Uo. 1707. nov. 14., 1708. febr. 29. 128 1708. márc. 17, Magyar—zsidó oklevéltár II. 416—417. 129 OL Kane. Cone. Exp. 1708 : 17 ex Aug. 130 Uo. 1709 : 17 ex. Jul ; OL Kane. Insinuata Consilii Bellici 1709 : 15. 131 Uo. 1707 : 8, Cone. Exp. 1707 : 23 ex Apr., 13, 16 ex Jun., 14 ex Sept., ez utóbbi még Corr. mag. 1707. szept. 20. 132 OL Kane. Litt. Civitatum 1707 -.158—160; Ptjkv. 1707. júl. 21, III. 429; Int. a. a. nr. 827.