Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

VI. fejezet. Az idegen jog uralma

napot ült a prófosznál.

90 A magisztrátus szeretett volna megszabadulni tőle, ezért megkereste Amberget, hogy a feleket fölösleges perekbe belevivő s a tanács ellen áskálódó ügyvéd múltjáról, különösen Münchenben szenvedett fogságáról adatokat kapjon. Csalódására azonban a pfalzi városka csak annyit közölhetett, hogy onnan jó bizonyítvánnyal távozott el.

91 Az ellenszenv nemsokára abban nyilatkozott meg Multzcal szemben, hogy a strázsamester és a törvényszolga legyalázta, sőt meg is verte, s ezért kevés vigasztalást nyújtott neki a hatalmaskodó közegre kimért büntetés.

92 Amellett az iroda sem ment jól, s a „púpos" Multz már 1700 végén a budai tanács alamizsnájára szorult.

93 A pfalzi ügyvéd helyzetét végképp a Koch-hagyaték ügyében vitt szerepe mérgesítette el. Amikor Schallner göllersdorfi vendéglősnek a végrendeletet megtámadó keresetét mint advocatus causae Budán 1701 végén benyújtotta, a tanács hamarosan rendre utasította szavaiért.

94 Mikor azután az elutasító ítélettől az adminisztrációhoz fellebbezett, a magisztrátus dühe nem ismert határt. A fellebbezési határidő elmulasztásán kívül elsősorban a Multz elleni vádakkal próbálta Schallner helyzetét megingatni. Ténykedése ellentétes a patvarkodási esküvel; az a hír járja, hogy tiltott módon a végrendelet megsemmisítése esetére 100 forint, a hasonló Sigl-ügyben 300 forint honoráriumot kötött ki magának, tehát de quota litis paktál. Ezért hitette el a felekkel, hogy minden végrendelet érvénytelen, amelyet hétnél kevesebb tanú hitelesített; ezzel hosszas és költséges perbe verte őket, s a szokásjog rovására a császári jogot akarja behozni ! A végrendelet alakiságainak szokás jogi szabályait elemezve — ezt már ismerjük — a tanács azzal zárta jelentését, hogy a bajkeverő közjegyzőt el kell tiltani az ügyvédkedéstől. Néhány nappal később megismételte érveit, kétségbe vonta Multz közjegyzői képesítését, és követelte eltiltását.

95 Az ellenfél is kénytelen volt egy — egyébként ismeretlen — Spielmann nevű ügyvédet felfogadni. Hogy a per milyen úton-módon haladt tovább, azt az öröklési jog tárgyalásánál már megismertük. Érdekes azonban, hogy még a kamarai igazgatóság is a tanács mellé állott, bizonygatta az osztrák szokásjog és a formahiányos végrendelet érvényét, mondván, hogy a polgárság jogtudatlan, és bírósági gyakorlata sem olyan, mint a jogtudókból álló fórumoké. Kérte az udvari kamarát, utasítsa el ezt a viszályt kereső ügyvédet (Streittbegührigen advocaten), és csak az expediálásnál húzta ki azt a mondatot, mely minden patvarkodás kútfejéül Multzot jelölte meg !

96 Ettől kezdve Multznak a kamarai adminisztrációnál is kitelt a becsülete. 1702 nyarán az udvari kamarához fordult panaszával, hogy három éve 90 L. fent 8. jz. 91 Corr. mag. 1701. máj. 17. 92 L. I. fej. 117. jz. 93 Btjkv. 1700. dec. 15, 1701. jan. 14, III. 330, 341, IV. 200, 235. A tanácsjegyzőkönyv még számos ilyen bejegyzést tartalmaz. 94

.L. V. fej. 656. jz. 95 L. V. fej. 658. jz. 96 L. V. fej. 664. jz. A lényeges hely KA Exp. 1703. júl. 9, no. 31: aUdieweiUen die alhiesige burgerschafft legum ignara, auch bey denen gerichten kein solcher stylus procedendi alss in anderen eingerichten vnd mit Rechtsgelehrten versehenen orth, beobachtet.