Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
VI. fejezet. Az idegen jog uralma
Az igazgatóság megrótta a tanácsot, megismételte parancsát, s azt hozta fel, hogy mégha írásbeli eljárásba bocsátkoztak volna is, a határidő akkor sem járt volna le ! 67 Gruebert makacssága miatt a fellebbezés költségében, 8 forintban marasztalta el, s ezt a párhuzamosan futó másik ügyben Timoteovics ráccal szemben kiszabott 10 forinttal együtt végül is a városnak kellett behajtania. 68 A határidőről és a fellebbezésnél kívánt magatartásról később még többet tudunk meg a Varena—Caresana cégnek aSalgari-hagyaték elleni peréből. Buda ítélethozatal után szabályos felterjesztést (Apostelschreiben) küldött fel, de mivel a cég nem jelölte meg a sérelmesnek talált intézkedést, utóbb a fellebbezésnek nem adott helyt; hivatkozott a jogvesztő határidő (fatalia) elteltére. Hosszas iratváltás után az adminisztráció is a város határozatát fogadta el, s itt az indokolás érdekes: a kereskedők a négy hét szokásos terminust elmulasztották, az iratok egyeztetésére és felterjesztés elkészítésére nem harmadnaponként (de triduo in triduum), hanem csak 6 hét és 3 nap eltelte után jelentkeztek, s egy időközi beadványuk elintézését sem szorgalmazták ! 69 Minden szorgalmazás hiábavaló volt, ha az elmarasztalt fél — mint Bösinger egy kezességi ügyben — a makacssági ítélet után tartozását újból vállalta (novatio); ekkor az adminisztráció is említette a jogerőt, sőt a mégis fellebbező Bösingert a makacs perlekedők büntetésével fenyegette meg. 70 A fellebbezést nyilván azért nem szorította a törvényes határok közé az adminisztráció, mert nem akart lemondani a két város ügyeibe való azonnali beavatkozás lehetőségéről. Mi sem volt könnyebb annál, mint hogy valamelyik polgár az igazságszolgáltatás megtagadása címén (in puncto denegatae iustitiae) beadvánnyal forduljon hozzá, 71 s ekkor éppen úgy jelentést kért az illető tanácstól, mint egy bepanaszolt magánostól. Amellett megnehezítette az eljárás szabályszerű lefolytatását az a lehetőség, hogy bármelyik fél közvetlenül az udvari kamarához is folyamodhatott. így tett a jezsuita superior részéről szorongatott Freymuethné, amivel az ügy — a budai tanács jelentése szerint — az elsőfokról ( iudex tanquam a quo) most már a felsőfokra (iudex tanquam ad quem) került, tehát az udvari kamarának vagy az adminisztrációnak kell elbírálnia. 72 . Megjárták Bécset azok a bonyolult perek is, amelyek Krempl kezességvállalása meg az Ungerházaspár vagyoni viszályai s az öreg férj gondnokság alá helyezése tárgyában folytak ; az előbbiben az udvari kamara éppen olyan részletes intézkedéseket tett, amilyet az adminisztráció szokott tenni a városokkal szemben. 73 De nemcsak a felek, hanem — a vargák nevezetes nyelvfel varrá si ügyében — maga a budai tanács is panaszkodott az adminisztrációra az udvari kamará67 L. III. fej. 63. jz. és KA Exp. 1697. júl. 24, no. 63, Int. a. a. nr. 196, 202. 68 KA Besch. Pr. 1697. szept. 9, 13, dec. 3, IV. vol. 91, 93—93v, 109v, 110. föl., Int. a. a. nr. 215 a. 69 KA Exp. 1699. jan. 2, no. 1; Btjkv. 1699. febr. 6, II. 439, III. 9—10; KA Besch. Pr. 1699. febr. 10, márc. 9, jún. 4, V. vol. 148 bis, 158v, 193a— b. fol.; KA Exp. 1699. jún. 4, no. 16; az indokolás az utolsó iratban. Vö. Hl. fej. 428. jz., a fatalia folyamatosságára hivatkozás V. fej. 658. jz. 70 L. III. fej. 356. jz. 71 Pl. III. fej. 418, V. fej. 438. jz. 72 L. HE fej. 88. jz. 73 Krempl: V. fej. 122—123. jz.; Unger: V. fej. 560. jz.
