Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

A gondnokság igazi alkalmazására is sor került Budán, az eredeti római jogi cura furiosi értelmében, mégpedig a feleségét bikacsökkel nevelgető rangidős szenátorral: Ungerrel kapcsolatban. Már javában folyt fiatal feleségének női jogaiért és tartásdíjáért indított pere a kamarai adminisztráció előtt, amikor a budai tanács 1700 márciusában Unger gazdaságának hanyatlása, a hitelezők és az asszony igényei kielégítésének bizonytalansága, és főleg a tanácsos kedélyzavara (

gemueths indisposition) miatt Schmidt és Hirschl szíjgyártókra ruházta a gondnoki tisztet (munus curatorum). A nekik kiadott dekrétum felhívta őket, hogy leltározzák és kezeljék Unger gazdaságát, lássák el feleségét, és minderről annak idején adjanak számot. (A fogalmazvány még nyersebben fejezte ki, hogy Unger borát zárolni kellett, mert azt a hitelezők kijátszásával adogatta el.)

618 Ezentúl a tanács őket utasította a jelentős összeg követelésével fellépő Breuer markotányosnak megítélt tőke és kamat tekintetében való kielégítésére — mégpedig a lefoglalt bor eladása útján, — és nekik szabta meg a nőtartás címén kifizethető összeget is.

619 Unger felháborodottan tiltakozott az adminisztrációnál. Kijelentette, hogy elmeállapota jó, tartozására fedezete van, feleségével pedig még folyik a per. Buda tanácsa a főhatóság felhívására jelentette, hogy javainak kezelését jelenleg nem lehet kezébe adni, mert közismerten elmebeteg, néha dühöngő is, és világos intervallumai még nem folyamatosak. Makacsul perlekedik feleségével, hitelezőit nem tudja kielégíteni, ezért kellett hivatalból gondnokokat kirendelni. Az adminisztráció mégis elrendelte a zár feloldását, ha a városnak nincs komoly aggálya, a gondnokokat pedig a házastársak perének elbírálása végett számadásra hívta fel.

620 Unger újabb beadványára a tanács bekérte a gondnokok számadásait, és észrevételezésre kiadta neki. Az öreg tanácsos hetenként ostromolta kérvényeivel a kamarai igazgatóságot, s ez már azért is sürgette a tanácsnál a méltányos elintézést, „hogy ettől a tolakodó féltől végre megszabaduljon". A városnak csak az volt a kikötése, hogy a gondnokok rendelkezései a zár feloldása után is maradjanak érvényben, mert különben senki sem fog a jövőben ilyen megbízatást elvállalni.

621 Végre az adminisztráció augusztus 9-ére színe elé idézte Ungert és a gondnokokat, majd elrendelte javaiba való visszahelyezését, ha Breuer még mindig kielégítetlen követelését rendezi. Ez részben meg is történt, s a tanács hozzáadta a feleség eltartásának feltételét is, így a zárgondnokság (

sequestrum et curatura) véget ért. A gondnokok számadása Unger észrevételeivel együtt elsüllyedt az adminisztráció számvevőségénél.

622 618 L. fent 576. jz. 618 Btjkv. 1700. márc. 22, Hl. 188—190, IV. 43—45, a tartásdíjra 1. fent 577. jz. 620 Acta adm. cam. 1700. máj. 4, KA Hofb. 1701. márc. no. 13 (az 1700. ápr. 28, máj. 4, 19. keltű iratok), KA Exp. 1700. máj. 19, no. 59. — Unger állapotának jellemzése a máj. 4-i jelentésben: . . . mente captus et quasi furiosus . . . die dilucida intervalla noch nicht also continuiren, dass er jederzeit sibi praesens seye . . . 621 Btjkv. 1700. jún. 4, 23, 28, IH. 227, 238, 242—243, IV. 90, 103, 107; Acta adm. cam. 1700. máj. 4. (a jún. 14, 16, 22, 23, 25, júl. 3, 9, 23-i iratok); KA Besch. Pr. 1700. jún. 16—júl. 3, VI. vol. 82 bis — 83 bis, 86v bis, 89—89v bis, 94v bis; vö. fent 579. jz. 622 KA Besch. Pr. 1700. aug. 9. (előtt !), VI. fol. 127v bis fol.; a döntés aug. 9, Acta adm. cam. és KA Hofb. a 620. jegyzetben i. helyen; Btjkv. 1700. aug. 23, III. 271, IV. 137; a számadások sorsára KA Besch. Pr. 1700. dec. 10, VH. vol. 56v fol.