Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

teletet, és vigye vissza a — nyilván értékeket tartalmazó — dobozt ura házába. Nem telt bele két hét, és az asszony ismét jelentkezett azzal, hogy a megegyezés meghiúsult; a tanács ekkor visszamenőleg kötelezte Rostot a heti tartásdíj fizetésére, később pedig az utcára kitaszított kisfiának „keresztény módon" való nevelésére. Az ügy azzal végződött, hogy a bognár kénytelen volt farkasréti szőlejét eltartás fejében átengedni külön élő feleségének.

563 A budai és a pesti plébános szemmel láthatóan olyan esetekben járt el a tanácsnál, melyekben az életközösség valamelyik fél hibájából felbomlott, de az elválasztást még nem mondották ki. Ilyenkor tehát a férjétől külön költözött asszonynak és gyermekeinek ideiglenes tartásáról és a nő külön jogainak biztosításáról kellett a tanácsnak gondoskodnia. Az ágytól és asztaltól való elválasztás ügyében azonban az egyházi bíróság határozott; a házasság felbontásának katolikusoknál természetesen nem volt helye. Hogy mi tartozott a szentszékre és mi a városi hatóságra, azt maga a budai tanács fejezte ki igen világosan Mäzinger kőművesmester és felesége ügyében. Az asszony gyermekeivel együtt 1699 tavaszán hagyta el férje házát; másfél év múlva panasszal fordult az adminisztrációhoz, hogy mindössze tíz máriást kapott tartásdíj fejében, gyermekeivel együtt nagy nyomorban él, mindenét zálogba tette. Kérte a már eladónak meghirdetett házuk gyors értékesítését. A férj — ugyancsak a kamarai igazgatóságnál — már előbb óvást emelt arra az esetre, ha hűtlenül eltávozott felesége el akarná adni házukat vagy szőlejüket. A beadványokat Buda tanácsa kapta meg elintézésre. Jelentette, hogy az ügyben a jezsuita superior már eljárt, és — miután a férj megkövette feleségét — együttélésre kötelezte az asszouyt, de ez megátalkodott. Mivel a különválást nem a bíróság joga megengedni, utasítsák a nőt illetékes fórumához.

564 Az adminisztráció azzal küldte vissza az ügyet, hogy az asszony keresete nem az együttélést érinti, mely nem tartozik a világi bíróságra, hanem csak közös adósságaik különválasztását és a nő szerződésben biztosított jogainak érvényesítését.

565 Ezen az alapon folytatta az eljárást a tanács, de — mint még látni fogjuk — évek múltán is foglalkoznia kellett Mazingerné nyomorával és az újonnan jelentkező hitelezők igényeivel. A szentszéki per különböző fórumokon folyhatott le. Pest hatósága oklevelet állított ki Bellanovics Joachimnak és feleségének a nunciusi (talán legátusi?) szentszéken indítandó perében tett ügy véd vallásáról.

566 Krempl Tóbiás házasságtöréssel vádolta Bécsbe menekült feleségét, ez viszont „verbal vnd real iniurien" miatt emelt panaszt az adminisztrációnál. A külön663 Btjkv. 1705. márc. 11, 27, júl. 3, 1706. márc. 10, 1707. márc. 16, nov. 1, IV. 834—835, 842—843, 877, V. 119, 124—125, 167—168, VI. 115, 121, 164, 269, 445, 553, VII. 47, 257, 379. 564 Acta adm. cam. 1700. nov. 30. (itt a házasfelek okt. 27-i és nov. 12-i beadványai is): ... es nicht Judicis Secularis seye in dergleichen Eheschaidung zu condescendiren, oder zuzulassen, besonders wo auch malitia pertinacis mulieris concurriert. . . 565 KA Besch. Pr. 1700. dec. 3, VU. vol. 48v fol., Acta adm. cam. 1701. jan. 10. alatt is: nicht quoad cohabitationem (so ad forum saeculare nit gehörig) . . . see Corr. buch 1699. okt. 9: nuntii apostoliéi sacro tribunali . . .