Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
« Itt tanulságos lehet egy jól dokumentált iniuria-per, Hairer Ferenc Lipót császári kősóvizitáció-biztosé Garrano AUio stukkátor, valamint E-occo Spazz császári építőmester ellen. Buda tanácsa Pfeffershovéntől kapta meg Harrer panaszát, s a viszontkeresetekkel együtt bizottságra ruházta elintézését. A stukkátor (az építész szolgája) a viszálykodás során Harrert veszélyesen megsebezte a homlokán egy boroskancsóval, és még az őrizet sem riasztotta vissza attól az állítástól, hogy a császári biztosnál két akó bor van, melyet Spazz pincéjéből vitt el. Allión a tanács alaposan elhúzta a port: megkövetésre, a fürdős 8 forint honoráriumára, és elégtételül 100 forintra ítélte. 489 Másként alakult a rangbéliek, Harrer és Spazz pere, melybe egyébként feleségeik is beleszóltak. Nem is a kölcsönös gyalázkodás okozott gondot, hanem az a tény, hogy Spazzné hat nappal a verekedés után abortált, s ezért maga is perelte Harrert. Buda hatósága kimondotta, hogy az elvetélés „ob casum fortuitum", véletlenül történt; igaz ugyan, hogy a megelőző veszekedés a végső ok (causa causae), de célja nem a magzat elhajtása volt, ezt azért a gondviselésnek kell tulajdonítani. Ugyanaz áll az abortusra is, amelyet a császári biztos felesége emlegetett, mert ütés érte a combján ( !). Az építész követ dobott, a tiszt pisztolyt rántott, de ezért a kölcsönös sértésért a főőrségen már fogságot szenvedtek; a bőven egymásra szórt rágalmak pedig nem bizonyíthatók, és ,,ex iure retorsionis" estek. Mindezek alapján a pert hivatalból megszüntették, és a felek becsületét helyreállították. 490 Az ügy tanulsága, hogy szándékon túlmenő eredményért a város nem állapította meg a sértő felelősségét. Egy későbbi hasonló kimenetelű verekedés tettesét a nő megvizsgálásáig áristomra kárhoztatták, de a döntés ismeretlen. 491 Az alperesek gyakran a jogos védelemre (moderamen inculpatae tutelae, Notwehr) való hivatkozásssal igyekeztek elhárítani a testi sértésért rájuk háruló felelősséget. Láttuk, hogy az emberölésnél a kamarai igazgatóság és a városok tanácsai is tekintetbe vették ezt. 492 De mint ott, a bírói ítélet itt sem minden ügyben ismeretes. Vannak perek, amelyekben az alperes hivatkozott rá, hogy a felperes gyalázta, elsőnek ütötte meg, karddal közeledett hozzá stb.; az ügy kimenetelét azonban elhomályosította a hatóság megsértéséért vagy szökésért kiszabott büntetés. 493 Stocker Lőrinc doktor, Buda „fizikusa" panaszának sorsát nem ismerjük. Előadta, hogy Everling doktor kétségbe vonta az ő orvosi képesítését, mire ő felkereste, és követelte diplomájának bemutatását. A szóváltásból verekedés, parókacibálás lett, végül a tisztiorvos a prófosz őrizetébe került, s innen a jogos védelemre hivatkozva akart kiszabadulni. 494 Ugyancsak a védelem mentette Buckh budai szabólegényt, aki Trost hadbiztostól az utcán kérte számlája 489 Btjkv. 1705. ápr. 7, máj. 5, 8, 25, jún. 15, IV. 844—845, 859—860, 862— 865, 872, V. 126—128, 144, 146, 149—153, 161, VI. 122—124, 140—141, 145—147, 149; az ítélet a köv. jegyzetben; végrehajtás kérése az adminisztrációtól, ahol AUio irodaszolga lett, Btjkv. 1705. aug. 5, IV. 883, V. 176, VI. 171. 490 Uo. 1705. jún. 26, IV. 875, V. 165—166, VI. 162; Acta iud. aznap (a júl. 3-i ítélet is). 491 Btjkv. 1708, VI. 631, VII. 477. 492 L. a IV. fej. 36—43. jegyzetnél. 493 1 6 88: fent 395. jz.; 1694: IV. fej. 210. jz. 494 KA Mem. u. Anbr. 213 S, 1710. márc. 10.
