Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
és elmulasztott keresetéért (lucrum cessans !) még tíz forintot is fizetniük. 214 Valószínűleg ugyancsak alkalmazottja volt a malom gazdájának, Tamás páternek, Simonovics Péter, ki a pap malmáról a szerződés ellenére elvitte a láncot, s ezzel a malomkerékben vétkesen kárt okozott. A lánc visszaadására és kártérítésre kötelezték, s ezt áristommal kényszerítették ki. 215 Ha tehát a felsorolt esetek alperesei esetleg vállalkozók vagy haszonbérlők voltak is, kártérítési felelősségük mindenesetre azonos volt a munkavállalókéval. A munkaadó kötelessége ezzel szemben mindössze a munkabér megfizetése volt. Ez az osztrák gyakorlat szerint megelőzte a munkaadó többi adósságait, és mértékét kikötés híján a bíróság állapította meg. 216 A városok igen sokat foglalkoztak munkabér iránti keresetekkel. Láttuk, hogy ez szolgált elsősorban a vétkesen okozott kár fedezetéül, s ezt csökkentették büntetésül két hétig fele mértékére Alber János vincellérnél, aki gazdaszszonyát megsértette. 217 Számos esetben nehezen ment a munkabér behajtása; Kneissl budai ács pl. 12 évig maradt adósa mindössze 20 forinttal később huszárnak állt alkalmazottjának, s még akkor is mindenféle perjogi kibúvót keresett. 218 Minthogy az iparoslegények könnyen letették munkájukat, az ő munkabérkövetelésüket nemegyszer sikerült egyezséggel a kielégítés útjára terelni. 219 Wallisch Gottfrid vincellérjének két évi szőlőmunka 176 forintnyi bérét borából adatta ki az adminisztráció. 220 Néha még erősebb eszközökre került a sor. A különösen nehezen fizető Unger János György szolgája csak úgy kapta meg az egy éven túl leszolgált tíz hétre járó bérét, hogy a tanács zárlatot rendelt el a gazda vagyonára; 221 vincellérje pedig az adminisztráció közbenjárásával Unger követelésének terhére, a városi pénztárból kapott kielégítést. 222 A legbonyolultabb munkabérper Ferretti budai kőművesmester ellen folyt. Legénye, Grueber József előbb a tanácshoz, majd az adminisztrációhoz fordult követelésével; két éve várta már ekkor száz forintot meghaladó hátralékos bérét. Mindkét fórum ismételten hiába hívta fel a mestert, ezt a gerichts flagellumot teljesítésre, végül a város áristomba tette. 223 De jó két hónapra rá Gruebernek ismét perelnie kellett, most már három társával együtt; míg az ügy ismét megjárta az adminisztrációt, a munkájukból is kicsöppent legények Huber vendéglősnél kosztért, kvártélyért fennálló tartozásuk miatt ugyancsak meglakták az áristomot. A város javaslatára végül is a telekkönyvben megterhelték, majd el is adták 214 KA Besch. Pr. 1700. nov. 10, 17, VU. vol. 45—45v, 47. fol. 215 Ptjkv. 1697. márc. 26, ápr. 2, II. 20—21, 23. 216 Suttinger i. m. 485—486. 217 Btjkv. 1708. márc. 28, VI. 626, VU. 469. 218 Acta adm. cam. 1702. dec. 15. 219 Pl. Btjkv. 1695. febr. 4: Gepner—Neufeld ügy, L 544; uo. 1697. febr. 3, márc. 1: Frätl— Halsch ügy, IL 114, 118, Acta iud. 1697. febr. 22. 220 KA Besch. Pr. VII. vol. 1702. márc. 24. 221 Btjkv. 1698. jún. 23, 25, 30, júl. 4, n. 315, 316, 319, 320. 222 KA Besch. Pr. 1700. Jan. 18, febr. 15, VI. vol. 8v bis, 32v bis; Btjkv. 1700. febr. 26, márc. 3, III. 164—165, 171, IV. 21, 27. 223 KA Mem. u. Anbr. 76 G, 77 G (1700. máj. 21, jún. 30); KA Besch. Pr. 1700. jún. 3, 14, júl. 7, VI. vol. 84 bis, 88 bis, 87 bis fol.; Btjkv. 1700. jún. 23, júl. 9, 14, DI. 238—239, 248—249, 251, IV. 103, 114, 117.
