Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

állítását megcáfolta, s így megegyezés meghiúsultán áristomba került.

184 Veszegin Mihály rác ugyanígy allegálta, hogy a vásárolt 42 ökörrel pórul járt; de hiába ajánlotta fel hitelezőinek a természetben (sóban, ökrökben) való fizetést is, szoros határidőt kapott a készpénzben való teljesítésre,

185 Wallisch Gottfrid, akinek különböző ügyeivel már találkoztunk, egy katonával szemben áruért fennálló 730 forint tartozásának megfizetését szerencsétlenségének drámai leírásával próbálta elodázni. 1690. október 1-én adta a kötelezvényt, de már 9-én mindenét elvesztette Belgrád alatt, puszta életét is csak a Duna átúszásával menthette meg. Ez tehát casus fortuitus, őt ebben semmilyen culpa nem terheli. Annyira mindenesetre hitt neki a városi tanács, hogy védekezését továbbította a katona pártfogójának.

186 A lehetetlenülés természetesen nem zárta ki végleg a vételár megfizetését. Az alperes a fizetés során próbálkozhatott beszámítással is, mint Rost János budai bognár, aki számlával (Auszigl) bizonyított 16 forint követeléstszegezett szembe Krempl tanácsos 21 forintnyi igényével, melyet lisztvétel címén támasztott. Ezen túl a per csak eljárásjogi szempontból jelentős.

187 A mulasztás számos kellemetlen következménnyel járt a vevő számára. A legkevesebb az volt, hogy az eladó nyilvános helyen gyalázta, vagy hogy a tanács szerződésszegésért 3 forintra büntette meg.

188 Bürgl Sámuelt a szállított liszt fejében 600 forintért perelte Lauterpacherné, és viszontkeresető is eredménytelen maradt. A teljesítést az adminisztráció ismételten áristom terhével hagyta meg neki, majd a Lauterpacher-örökösöknek biztosítékul megfelelő értékű gyöngyöket kellett letennie. Ha ezek nem fedezték a követelést, ismét áristomra került sor.

189 Mikor Fitos Ferenc Pest megyei szolgabíró eladta pesti házát Daróczy Istvánnak, a terminusok elmulasztásáért 100 dukát kötbért és 100 forint költséget számított fel neki, amellett fizetésig a ház birtokában is akart maradni.

190 Skur János fürdős a budai Király-fürdő vételárának hátralékáért, közel 2400 forintért összes javait át kellett hogy engedje az eladónak.

191 Legrosszabbul járt Danninger győri serfőzőmester, aki Proberger szolgájának komlót adott el. Keresetében felszámította a maga késedelme miatt szenvedett 31 heti (!) áristomban fogyasztott 100 forint értéket, nagy mennyiségű söre tönkremenését és útiköltségét. A vevő még azt is letagadta, hogy szolgája fel volt jogosítva a 8 q komló vásárlására. Végül a termelők részéről letiltott komlóját Pesten eladták, és vételárát Jetétbe vették.

192 Nem véletlenül bántak vele így: éppen Proberger volt a pesti bíró ! 184 Ptjkv. 1691. márc. 3, I. 46. 186 Uo. 1691. márc. 6,1. 47. 186 Btjkv. 1694. szept. 21, II. 18—19. 187 Uo. 1706. márc. 24, VI. 276—277, VU. 57. 188 Ptjkv. 1692. aug. 30, I. 73—74. 189 KA Besch. Pr. 1696. nov. 23, 29, dec. 12, 1697. ápr. 16, aug. 30, IV. vol. 41v—42, 50, 51—51v, 71, 87—87v fol. 190 Uo. 1697. dec. 30, 1698. jan. 11, 20, febr. 14, IV. vol. 114. fol., V. vol. 3v, 6, 12. fol. 191 Btjkv. 1703. ápr. 4, DJ. 623, IV. 605b—606. — A fürdőt végül szept. 2-án Pfeffershoven tábornok vette meg Illmertől ugyancsak 5000 forintért. Főv. Lt. Budai lt. Gewöhrprotocoll Wasserstatt, lib. I. fol. 48. Erre az adatra Nagy István volt szíves figyelmeztetni. 192 Ptjkv. 1707. ápr. 16, júl. 19, Dl. 411—416, 428. 15 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 225