Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
forint előleget is adott rá, de ez a lovat másnak adta el, s a pénzt is visszatartja. 155 A pesti Török Jancsi házának eladása már nehezebb kérdést vetett fel. Először Tempel Pálnak tett ajánlatot (Anbott), szavát adta neki 150 forintos vételárra; majd jobb vevőt talált Martinovics Markó személyében, előleget vett fel tőle, sőt a teljes 200 forintot is megkapta házáért. Tempel most elővételi jog (Einstandt) címén pert indított ellene. A tanács két határozatot is hozott. Először kötelezte Törököt a foglaló visszaadására Martinovicsnak, s egyébként is az ő teljes kártalanítására, kivéve az első házasságából való gyermekeinek biztosítására szolgáló 50 forintot, melyet bírói letétbe kellett helyeznie. Azután, Tempel elővételi jogának újabb elismerése mellett, 14 napon belüli visszafizetést írt elő Töröknek. Megengedte azonban Martinovicsnak, hogy ha Tempel ugyanezen az időn belül nem fizeti meg azt, ami a bírói letét összegén felül az eladónak jár, vevőként a ház birtokában maradjon. 156 Az ítélet az adásvételi ügylet konszenzuális jellegét domborította ki. Az eladónak kötelessége volt az árut a vevőnek átadni, s az azon való jogot reá átruházni, amellett szavatossággal tartozott az áruért. Az átadás a veszély viselésének kérdését vetette fel arra az esetre, ha az áruban egyik félnek sem felróható módon kár esett. így egy nagykőrösi paraszt a mezőn halat adott el a pesti Szűcs Jánosnak, és vállalta a városba való beszállítását. Útközben a katonák kb. száz halat elvettek tőle és kiárusították; panaszában előadta, hogy most Szűcs nem akarja ezt megfizetni. A tanács azonban elmarasztalta a vevőt, mert az ügyletet megkötötték, és az árut átvette. 157 Máskor egy pozsonyi kereskedő perelte Erhardt budai üzletembert annak az egy mázsa borsnak az értékéért, melyet az alperes vagy egy éve Bécsben feladott számára, de a hajósok gondatlanságából elveszett. Erhardt az egyezségben arra kötelezte magát a budai szindikus előtt, hogy a kárt szüretig megtéríti, de utóbb visszkeresettel ( regress) fordul a hajósok ellen. A tárgyalt korszakban tehát az eladó még nem szabadult a veszély viselésétől az áru feladásával. 158 Két eset is származott borvásárlásból. Hoffmann Ádám két hordó bort adott el Miesernek, a vízivárosi Aranyrózsa gazdájának, de ez nem akart fizetni. Azzal érvelt, hogy a vásárláskor megszabott feltétel szerint a bornak négy hétig kellett volna állnia a pincében, de kénytelen volt lefejteni, s a vízivárosi pincében megromlott. Az eladó szerint a feltétel „pro non adiecta" számít, mert ő nem ismerte el. Hiába próbálta meg a tanács bizottsága kiegyeztetni őket, a csöbrönkénti áron felborult az egyezség. A kocsmáros pórul járt, mert a város felfogása szerint a veszteség őt terhelte, miután a dolog urává lett (dominus rei f actus est) ; ítéletét az adminisztráció is helybenhagyta. 159 Ugyanígy döntött a pesti tanács is a Fehérkereszt kocsmárosa ellen, aki a bort azért nem akarta kifizetni, mert nem volt friss. A jogi érvelés is meg156 KA Besch. Pr. VH. vol. 1702. okt. 16. 156 Ptjkv. 1705. márc. 27, ápr. 2, III. 313, 316. 157 Uo. 1693. febr. 11, I. 87. 158 Btjkv. 1694. jún. 15, I. 500—502. 169 Acta adm. cam. 1701. márc. 9; Btjkv. 1701. márc. 5, Hl. 356, IV. 257— 259; KA Besch. Pr. 1701. márc. 7, 9, VH. vol. 73, 95. fol.
