Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

A per kimenetele természetesen attól függött, sikerül-e a hitelezőnek követelését bizonyítania, „világossá" tennie (liquidieren). Ez nemcsak a kötelezvénnyel történhetett, hanem tanúk állításával is. Még Prenner bíróságának idejéből való a budai bíróságnak egy hiteles bizonyítványa, melyet Scociach Mátyás rác özvegyének kérésére állított ki. Az asszony előadta, hogy Wolff győri rác még a törökök alatt 567 tallért kölcsönzött néhai férjétől a szokásos ( !) kamat mellett, s ezt ezer kősóba fektette. A háború miatt nyomorba jutott özvegy kérésére a tanács eskü alatt kihallgatta az ügylet öt tanúját, és hiteles kiadványát a közülük írni tudó két rác pap pecsétjével és aláírásával is megerősítette.

93 A gondos hitelező azonban inkább sajátkezűleg aláírt és megpecsételt kötelezvényt vett adósától. Ha más magyar vagy külföldi város, község lakosa követelt valamit budai vagy pesti polgártól, a megkereséshez mindig mellékelték a kötelezvény hiteles másolatát.

94 Előfordult, hogy az adóslevelet is megtámadták a perben, így a budai Hausrucker András panaszt emelt a tanácsnál hitelezője, egy császári ellátóhivatali szekerész ellen, hogy 130 forintról szóló kötelezvénye ellenében csak 120-at adott neki. A hitelező kész volt esküvel megerősíteni, hogy a teljes összeget átadta; a tanács azonban megszüntette ezt az ügyet, mert a feleknek más kölcsönös követeléseik is voltak, s az adóst elmarasztalta.

95 Abban az egyetlen esetben, melyet nem pénz, hanem más helyettesíthető dolog kölcsönzésére találtunk, a követelt 81 köböl gabona minta szerinti minőségét vonta kétségbe az alperes Tóth Mihály. De mivel a felperes az ügylet idején volt szolgájával bizonyította, hogy a kikötött minőséget adta, a pesti tanács kötelezte Tóthot, hogy 14 napon belül kamatostul adja meg a gabonát, vagy a négy évvel azelőtti értékét.

96 A kötelezvény tartalmi megtámadásának párja volt az említett Udi Pálné érvelése a férjétől származó nyugta (

Schein) ellen; a pesti pálosok másolatát a tanács is aggályosnak találta, de az eredeti felmutatása után az egyébként is érdemtelen asszonyt elutasította.

97 Említést érdemel még, hogy az adóslevél hitelének megtámadásával az üzleti könyvkivonat (Auszigl) kifogásolása állítható párhuzamba a vállalkozási szerződésnél. Ha az alperes elismerte a követelés fennállását, még mindig hivatkozhatott ellenkövetelésre, s ennek beszámítását igényelhette. Ebben a tekintetben az volt a szabály, hogy csak a felperesével egyformán reális és bizonyított követelést lehet beszámítani: liquidum cum liquido. Példa erre Bürgl budai zsidó panasza a városi tanács ellen; ez letiltotta Schwartz Márton cinöntővel szemben fennálló követelését, mert ő nem adta át Egger tanítónak a három évvel ezelőtt visszaítélt ladikját. A panaszos azt vitatta, hogy a város likvid és nem likvid követelést kever össze; a tanács viszont jelentésében arra hivatkozott, hogy mindkét szembenálló követelés 93 Corr. mag. 1688. júl. 7, másolat. 94 Szép számmal találunk ilyeneket a budai Corr. mag. és a pesti Int. a. a. sorozatban. 95 Az összeg felét Kneissl volt köteles megfizetni, aki ... in gleichen part stehet, tehát adóstárs vagy kezes volt. Btjkv. 1695. szept. 23,1. 621, II. 40. 96 Ptjkv. 1699. febr. 6, 10, II. 181—182. 97 Uo. 1705. ápr. 17, 21, III. 317, 319. 14* 211