Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

hatósága alóli mentességét, ós kártérítést követelt az ő vetésében okozott károkért, lemaradt a réthasználati jegyek kiosztásáról. Nem lehet derültség nélkül olvasni azt a választ, amelyben a tanács kioktatta, hogy ha nem dacoskodik, nem veri és fenyegeti meg a mezőőrt, már régen elintézték volna az ügyét; most már csak fogjon magának szénatermő helyet ott, ahol még van.

52 A zálogolt állatok után fizetendő hajtópénz (

Pfandgeld) egy önkényesen eljáró gazda elleni budai határozat szerint napi 30 krajcárt tett ki.

53 A behajtott marhák erőszakos elvitelét az osztrák gyakorlat is tiltotta,

54 de nem valószínű, hogy Pestnek sikerült volna elégtételt kapnia a bajkeverő Kohlbacher harmincadellenőrtől, aki a legelődíj (Waidgeld) fejében lefoglalt ökreit erőhatalommal hajtotta el a városházáról.

55 Zálogoltak a hatóságon kívül magánszemélyek is, akik valódi vagy vélt követeléseiket ilyen úton próbálták érvényesíteni. A városok igen enyhén ítélték meg ezt az önkényes eljárást. Egy huszár évekig tartotta viasza egy paraszt ökrét 8 forint tartozás fejében, de az ügy a panaszos megbüntetésével végződött, mert az egyezséget a tanács megkerülésével kötötte meg.

56 Sándor molnár visszatartotta a pesti rác pap egy zsák gabonáját, mert ennek szolgája ellopta egy kabátját; a tanács bizonyítást engedett neki.

57 Kneissl budai ács végrendelet alapján járó ruhákat tartott vissza egy komáromi pék tartozása fejében, s a bíróság nem kifogásolta, sőt egyezséghez segítette őket.

58 Buda csak egyszer volt szigorú, amikor Bürgl Sámuel vette el Egger vízivárosi tanító ladikját tartozás fejében. Ezúttal az adminisztráció — a zsidó alperes illetékes fóruma — is katonai végrehajtással fenyegette meg Bürglt, de ő a ladikot még három évre rá sem adta vissza. A tanács ekkor letiltotta egy másik követelését.

59 A városok tehát általában szemet hunytak a hitelező önhatalmú zálogolása fölött, talán azért, mert más városok polgáraival szemben — ugyancsak törvény ellenére — maguk is széltében alkalmazták a represszália hasonló eszközét. Kézizálog tárgya lehetett az ingókon kívül ingatlan is. Igaz, ezt csak néhány esetben figyelhetjük meg, de mindegyikük tanulságos egy-egy jogelv érvényesülése szempontjából. Budán Rindsberg kapitány megvette Hausrucker András házát, de nem tudta az egész vételárat kifizetni; ezért szerződésben zálogba (hypotheca) kötötte le, és az eladó birtokában hagyta a teljes kielégítésig. Mielőtt ez megtörtént volna, egy Hoffmann nevű polgár önkényesen beköltözött. A tanács a záloghitelezőnek a birtoklásra fennálló jogát érvényesítve kötelezte Hoffmannt, hogy négy napon belül költözzék ki.

60 Pesten meg a záloghitelezőnek a nemesi jogban is elismert jogára talá52 KA Besch. Pr. 1700. máj. 26, VI. vol. 72v— 73 bis fol.; Corr. buch 1700. máj. 26, 28,1. 186—188; Ptjkv. 1700. jún. 22, júl. 1, H. 376, 380—381, vö. III. fej. 58. jz. 53 Btjkv. 1697. júl. 8, II. 179. 54 Suttinger i. m. 593. 55 KA Besch. Pr. 1696. aug. 5, okt. 12, IV. vol. 26v, 35. fol., vö. IV. fej. 214. jz. 56 Ptjkv. 1689. márc. 1,1. 13, vö. a IV. fej. 241. jegyzetnél. 57 Ptjkv. 1693. márc. 31, I. 101. 58 Btjkv. 1694. szept. 17, I. 513, II. 16—17. 59 KA Besch. Pr. 1700. szept. 6, okt. 1, 8. dec. 6, VII. vol. 9, 19v— 20, 31—31v, 50v fol., vö. Acta adm. cam. 1703. jún. 6. Az illetékességre 1. Hl. fej. 49. jz. 60 Btjkv. 1698. szept. 23,1. 622, II. 40.