Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
lengérezést az idegen tolvajokkal szemben is. 386 Mint a Pr. Cr. is megengedte, a megszégyenített tolvajnak a pellengéren nyakába akasztották a lopott holmit, adott esetben a venyigéket. 387 A visszaeső parázna nőszemélyt „hegedűben" állították a pellengérre. 388 Volt azonban a megszégyenítésnek egy másik helye is, a szégyenpolc. A húsmérésnél csaló mészáros esetéből tudjuk, hogy ez az emelvény (Bün) Budán a strázsamester helyisége előtt állott. 389 Ide, máskor a templom elé vitték a marhatolvajokat is, hogy ökörbőrrel a kezükben megbocsátásért könyörögjenek. 390 Emelvény nélkül is elérték a kívánt célt, ha a tettes olyan helyre került, ahol sok nép gyűlt össze; ezért állították ki a rozmaringok orgazdáját virágszállal a kezében a piacra. 391 De a legnépszerűbb megszégyenítő eszköz a nyakló kaloda volt, általános nevén „hegedű" (Fidl). S92 Kizárólag nőkre alkalmazták, mégpedig szabály szerint paráznaság és lopás miatt. 393 Ezek voltak kiszabásának leggyakoribb, de nem egyedüli esetei. Van példa rá, hogy „hegedűbe" tették, vagy ezzel fenyegették meg a verekedő nőt, az úrnőjére kezet emelő cselédlányt, a szőlőhegy rongáló ját. 394 A hegedűt — láttuk az imént — esetleg egybekapcsolták a pellengérrel, hogy növeljék a megszégyenítés súlyát. Az említettekhez hasonlóan tükröző jellegű volt az a Pesten kiszabott büntetés, mely a libatolvaj szolgálónak nemcsak a nyakát és két csuklóját zárta a nyaklóba, hanem még a libát is ráakasztotta. 395 A becsületbüntetésnek ez a módja kiszolgáltatta a szerencsétlen nőt az utca népének, ezért a magisztrátus rendesen megszabta, hogy egy vagy több napon át, egyenként fél, egy vagy két óráig kell viselnie a „hegedűt". A paráznák és tolvajok büntetésük kitöltése után rendszerint el kellett hogy hagyják a várost. Itt érdemel említést, hogy a megszégyenítés eleme a közmunka bizonyos fajtáihoz is kapcsolódott, amilyen a taligához kötve végzendő munka vagy az utcák tisztogatása volt. 396 Nem járt testi fenyítéssel, és a megszégyenítésnek kisebb mértékét jelentette a nyilvános megkövetés. A most nem tárgyalt becsületsértési és testi sértési ügyekben a marasztalás mindig a sértett megkövetésére is szólt. De a kriminálisnak tekintett ügyekben is előfordult, így a tanács megsértéséért, gyalázásáért a magisztrátust, sőt Bösinger polgármesternek tettlegességéért jelképesen az egész polgári közösséget kellett megkövetnie. 397 Nyilvános megkövetéssel szabadult a pellengértől vagy a hegedűtől a házasságtörő asszony is, akinek férje megbocsátott. 398 A magánjellegű megkövetés386 L. fent 156. jz. 387 L. fent 155. jz. 388 L. fent 128. jz. 389 Btjkv. 1697. máj. 2: 1 stundt auf die bün vor dem Wachtmeister gestellt zu werden, II. 162, 1. fent 200. jz. 390 L. fent 146, 154. jz. 391 L. fent 180. jz. 392 Vajna i. m. II. 100—101. Egyéb kalodára egyetlen adat II. fej. 79. jz. 393 L. fent 123, 157. jz. 394 Ptjkv. 1689. aug. 9: verekedés, I. 27; 1. még fent 251, 257. jz. 395 Ptjkv. 1701. jún. 25, II. 541. 396 L. fent 151, 222. jz. 397 L. fent 203, 226, 230—232. jz. 398 L. fent 93. jz. 13 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 193
