Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
rosszhírnek és a fiatalkorúak. Az utóbbiak között sajátságos „javítónevelésnek" vetette alá a pesti tanács Huss festő legidősebb lányát, akire maga az apa tett panaszt, hogy sem jó szóra, sem fenyítésre nem hederít, minduntalan elszökik hazulról, és lop. A magisztrátus elrendelte, hogy mindennap kb. 12 ütést kapjon a tömlöcben, és addig tartsák kenyéren és vízen, míg javulást nem ígér. 375 A megvesszŐzésen kívül ugyancsak egyesítette a testi fenyítést a megszégyenítéssel a kiseprűzés. Az elítéltet övig meztelenül vezették a piacon át egészen a város kapujáig, miközben a hóhér kegyetlenül verte e gy — olykor sodronnyal bélelt — vesszőnyalábbal (Staupbesen). 376 A Praxis Criminalis a verést és a száműzést külön-külön büntetésekként tárgyalta (52. c. 4, 14. §§), s ez is támogatja a budai és pesti iratok hallgatását a kiseprűzésről. Ügy látszik, inkább csak emlegették, pl. a zsidónővel közösülő diák esetében. 377 A jegyzőkönyvek arról számolnak be, hogy parázna nőket, kerítőket, tolvajokat vagy lopással gyanúsítottakat, hamis okiratok használóit, makacs ellenszegülőket, sarlatán házalókat a városokból kiutasítottak, illetve száműztek (der Statt verwisen), 378 de nem említik ezeknek kiverósét, kicsapását. Ha a verés hozzátartozott volna a kiűzéshez, a budai tanács nem gyakorolt volna kegyelmet a paráznaságban és orgazdaságban is bűnös Sichlnével szemben, amikor hegedű helyett csak száműzte. 379 Annyi bizonyos, hogy a kivezetés „csúfosan" történt, 380 tehát az alkalmilag adott ütlegeken túl a büntetés súlya a nyilvános megszégyenítésre esett. A poena publica, melyet az adminisztráció nem sajnált volna az 1699-i pesti válságban bűnös polgároktól sem, 381 elsősorban megbélyegezte az elítéltet. Ezért a magisztrátus mindig külön feltüntette, ha házasságtörő férfinak vagy nőnek kisgyermekeire, rágalmazó vagy verekedő asszonynak a megbocsátásra, illetve terhességére való tekintettel elengedte az öffentliche Bestraffungot, és más szankciót alkalmazott helyette. 382 A két város gyakorlatában a megszégyenítő büntetés rendes módjai a pellengér, a szégyenpolc és a „hegedű" voltak. Mint a magyar városokból fennmaradt számos emlék tanúsítja, a városok és községek képéhez hozzátartozott a piactéren vagy a községháza előtt felállított szégyenfa, szégyenoszlop vagy pellengér. 383 Pesten egy 1700-ban bíróság elé került verekedés „bey dem Pranger" zajlott le. 384 Láttuk, hogy a nyilvános megvesszőzést a pellengéren hajtották végre. Verés nélkül is ide állították, illetve láncolták a házasságtörésben bűnös férfit és asszonyt, esetleg pálcával a kezében; a büntetés végrehajtása után kiűzték a városból. 385 De alkalmazták a kipel375 Ptjkv. 1700. jún. 4, H. 364. 376 A XVI—XVni. századi magyar gyakorlatra 1. Vájna i. m. U. 92—96. 377 L. fent 136. jz. 878 L. rendre 119, 122, 159—162, 196, 226, 258. jz. 379 L. fent 125. jz. 380 Btjkv. 1700. aug. 25: mit Spott ausgeführt werden solle, m. 271, TV. 138. 381 KA Besch. Pr. 1699. febr. 27: poena publica, pecuniaria sive corporali . . . suj tandók, V. vol. 153v— 154. fol. 882 L. fent 84, 93, 126. jz.; civakodó asszony Ptjkv. 1695. jan. 11, 1. 237—238. 888 Vajna i. m. n. 112—121. 394 Ptjkv. 1700. febr. 3, H. 310. 386 L. fent 86—88. jz. (Az utolsó csak száműzés.)
