Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
jutott nekik elég. 324 Utóbb Karr Konrád üveges tett panaszt a főhatóságnál, mert „tolvaj" legénye megszökött a vízivárosi strázsamestertől; a budai hatóságot tette felelőssé káráért, mert az őrmesternél hagyta a foglyot, holott kérése szerint a Várba, a törvényszolgához kellett volna vitetnie. A tanács feleletre hívta fel Sprenger volt vízivárosi bírót, de ez igazolta, hogy a legénynél nem volt gyanús szerszám, és éppen a szökését követő napon akarták a Várba szállítani. A magisztrátus jelentése jellemző: azért tartotta a strázsamesternél a foglyot, mert gazdája nem tudta igazolni a felhozott 230 forintos hiányt; most aztán utólag kiált tolvajt, és a várost teszi felelőssé. A gondolatot így fejezhetném be: ha a legény biztosan sikkasztó, azonnal a törvényszolgához került volna ! 325 Világosan beszél Demetrovicsné kérvénye is, aki házasságtörés és prédálás vádjával került fogságba; a pesti tanács enyhítésként levétette róla a vasat, de azt már nem engedte meg, hogy a törvényszolgától az őrmesterhez kerüljön át. 326 Ha nem is ismerték a közel három évszázaddal korábbi Budai Jogkönyvet, az új polgárok is elvként vallották annak 235. cikkét, miszerint különbséget kell tenni a foglyok között, és a tisztes őrizetben levőket nem szabad a tolvajokkal együtt a bűzhödt szobában tartani, se együtt elővezetni. 327 A törvényszolga őrizetét, a tömlöcben sínylődést becstelenítőnek tartották, s a budai tanácsnak külön bizonyítványt kellett kiadnia, hogy a szabadlábra került személyről ezt a bélyeget lemossa. 328 Ha a budai tömlöcöt közelebbről meg akarjuk ismerni, először a már többször említett Unger—Krempl—Bösinger viszályhoz kell ismét visszanyúlnunk. Az 1695 tavaszán lefolyt eseményeket legrészletesebben Höchen warter budai harmincados adta elő, aki mint az adminisztrátor átmeneti helyettese Klingmayr péknek a Burgerstubehe való átvitelét elrendelte. Bösinger a jelentés szerint az idős péket nem a polgárszobába (tehát a 8trázsamesterhez), hanem a gonosztevők közé, a Schergenstubehsb csukatta; a polgármester vonakodása miatt adott Hochenwarter utasítást a szindikusnak és a két tanácsosnak az átszállításra. Bösinger válaszában részletesen igazolta eljárását: Klinglmayr civakodásért már többször volt őrizetben a polgárszobában, ezért a hatóságnak való ellenszegülés miatt most már a törvényszolgához kellett csukatni. A két tanácsos lakatosok segítségével, rudakkal és kampókkal törte fel az Ambthaus kapuját, s a péket diadalmenetben vitte haza, míg a polgármester a hóhér, törvényszolga és strázsamester társaságában odavolt a szőlőhegyen. A következmények — a Scherge inzultusa Unger ellen, Krempl megbotozása és a perlekedés — a fentiekből már ismeretesek. 329 Itt az a fontos, hogy a törvényszolga a városházán, lakat 324 KA Besch. Pr. V. vol. 36—36v fol., Acta adm. cam. 1698. jún. 12, vö. I. fej. 76. jz. 325 KA Besch. Pr. VH. vol. 1702. Jan. 30; Btjkv. 1702. febr. 7, DL 485—486, rV. 421; Acta adm. cam. 1702. febr. 13. 326 Ptjkv. 1708. aug. 17, III. 461, vö. fent a 98. jegyzetnél. 327 Das Ofner Stadtrecht, hrsg. v. Karl Mollay (Bp. 1959) 139, hozzá Relkovic Neda : Buda város jogkönyve (Ofner Stadtrecht), (Bp. 1905) 192. 328 Btjkv. 1700. nov. 29, DJ. 318—319, IV. 189; uo. 1701. jún. 21 (két eset), ID. 404—405, IV. 313—314. 329 L. a II. fej. 109. és fent a 229—230. jegyzetnél; az itt lényeges helyek KA Mem. u. Anbr. 264 B, Int. a. a. nr. 87.
