Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
nőst. 123 Volt mód a büntetés enyhítésére is ; így Márton pesti magyar gombkötő feleségét közismert könnyelmű életéért arra ítélték, hogy három vasárnap világítson a templomban, vagy vigye a „hegedűt", de mert fiatal volt, és férje is hibáztatta magát, 12 forint pénzbüntetéssel szabadult. 124 Sichlnét pedig, aki Hurerey mellett lopott holmit is adott el, előbb fél óra hegedűre ítélték, de azután férjére és fiára való tekintettel csak kiutasították. 125 Egy őrmesternének a fornicatio miatt kiállott 14 nap áristomra és terhességére tekintettel elengedték a nyilvános büntetést. 126 A visszaesés viszont súlyosbította a nő helyzetét; azt a személyt, akit Pest már kiutasított, 24 óra alatti távozásra kötelezték, valami alamizsnát nyomtak a kezébe, s a törvényszolga közreműködését is csak nehezen engedték el. 127 Modauer szolgálóját pedig, aki a gazdájával való paráznaság gyanúja miatt már előbb a városon kívül került, de utóbb ismét visszatért, arra ítélte a pesti tanács, hogy hegedűben álljon a pellengéren, azután űzzék ki. Maga Modauer is súlyos pénzbüntetést kapott, de ezt némileg mérsékelték. 128 Ez átvezet a paráználkodó férfiak megbüntetésének kérdéséhez. Voltak szép számmal ilyenek is a városok tömlöcében. Az ugyan kivételes eset volt, hogy Buda tanácsa kiutasított egy pincért „ob suspicionem magnam inhonestae cohabitationis". 129 De azokat a férfiakat, akik egyébként tisztességes nőt teherbe ejtettek, a cselekmény jellegére való tekintettel nem egyszer marasztalták gyertyában vagy viaszban a templomok javára. 130 Eleinte ilyen jellegű volt a következményekkel nem járt paráznaság büntetése is, de egyre inkább helyet adott a pénzbüntetésnek. Jellemző, hogy Gloss Mátyás pesti szabólegényt céhe még ki is akarta rekeszteni a munkából életmódja és francia betegsége miatt. 131 Súlyosabban bűnhődött Rumely Péterrác, aki egy férjes nővel 8 hónapig élt együtt; 24 birodalmi tallér lefizetéséig áristomban tartották. 132 Ugyancsak komoly összeget róttak ki azokra a 123 TJo. 1695. febr. 25: 20 ft. pénzbüntetés, kiutasítás, I. 554; 1696. febr. 6: Fidl, körülvezetés a városban, TL. 60; uo. máj. 14: Fidl, Cother, II. 79; uo. aug. 16: fent 121. jz.; Ptjkv. aug. 21: gonosz beszédért 3 nap Fidl, I. 391; Btjkv. 1697. ápr. 15, II. 156; Ptjkv. 1697. jún. 25: fidl. . . wegen ihres üblen Verhaltens in denen heimblichen Schliffwinklen, II. 50; Btjkv. 1698. jún. 9: Fidl, II. 307; 1699. júl. 24: rossz élet gyanújáért, H. 532, m. 83; 1701. márc. 18, in. 360, IV. 263; 1701. máj. 23, 25, jún. 1, 14: összesen 13 nő kiűzése FidUel vagy anélkül, Hí. 386, 388, 397, 401, IV. 293, 296, 305, 310; uo. okt. 19, III. 440, IV. 361; uo. 1705. aug. 5: két nap Fidel, IV. 883, V. 175, VI. 171. — Verekedő asszony is a hegedűbe került, Ptjkv. 1701. jún. 15, II. 535. — A „hegedű" ábrázolásait 1. Vájna i. m. II. 100—101. 124 Ptjkv. 1689. jún. 23, I. 22. 125 Btjkv. 1698. jan. 27, II. 228. 126 Ptjkv. 1701. jan. 21, TL. 471. 127 Btjkv. 1700. febr. 3, III. 158, IV. 12, a Scherge csak a fogalmazványban. 128 Ptjkv. 1701. jún. 10, 15, júl. 1, aug. 9, II. 533, 537, 546, 553. 129 Btjkv. 1699. nov. 13, II. 585, III. 127. 130 Ptjkv. 1692. máj. 20: 18 félfontos gyertya és 4 viharlámpa a három templomnak, I. 60, említi Schmall i. m. I. 39, jegyzetben; Ptjkv. 1696. máj. 11: 2 font fehér viasz a férfinek, 2 nap áristom és száműzés a nőnek, I. 364. 131 Uo. 1696. máj. 2: 2 font viasz, I. 360; uo. 1698. jan. 24: Gloss ügye, 1 taUér gyertyára, II. 71; Btjkv. 1700. nov. 22: 6 taUér, Hl. 313, IV. 185; uo. 1702. dec. 4: eladott hajók árából 4 ft a rossz életű nőnek, hogy távozzék. 132 Uo. 1704. ápr. 26, IV. 749, V. 29, VI. 26. — Az áristomot persze az ügy tisztázásáig paráznaság esetében is alkalmazták, pl. uo. 1706. márc. 9, VI. 266—269, VQ. 45, vö. II. fej. 89. jz.
