Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

egy részét (a hamzsabégi gazdaságot) is meg tudta menteni. Rajta kívü még két férfi marasztaló ítélete maradt ránk, mindkettő Pestről. Császár Jurkó pontosan megismételte Gall cselekményét: első feleségéről hallgatva másodszor is házasságra lépett. Beismerése alapján mind a városi tanács, mind az adminisztráció halálbüntetést javasolt, a Pr. Cr. ide vonatkozó cikkét alkalmazva. De az udvari kamara őt is csak négy évi közmunkára ítélte vasban.

113 A másik vádlott, Kerner János kőszegi mészáros még olcsóbban szabadult. Első feleségét, egy pap szolgálóját az esküvő után elhagyta, később elvett egy másikat. Az első asszony azonban hírét vette, és utána jött Pestre. Mivel késznek nyilatkozott vele együtt élni, a tanács megállapította, hogy életét eljátszotta ugyan, de a papság közbenjárására csak hat heti közmunkára ítélte a templomnál. Még ezt sem töltötte ki, mert a plébános ismét közbelépett érdekében; jó két heti munka után, békeeskü mellett az első asszonnyal távozott.

114 Figyelemre méltó, hogy a megbocsátás a Pr. Cr. szerint csak a házasságtörésnél csökkentette a büntetést, a bigámiánál nem ; a tanács itt az analógia segítségével enyhített. A többi hasonló ügyben nem hoztak marasztaló ítéletet. Lintner János kőműveslegényt, aki Franciaországba ment, és tíz évig nem vett hírt első feleségéről, bizonyára felmentették. Vallomása szerint a holtnak hitt asszony felbukkanásakor második feleségét kielégítve elbocsátotta, és visszatért az elsőhöz.

115 Mayr Simon, akit állítólagos leánya, a gyermekülésben gyanús Mayr Borbála vádolt kettős házassággal, keresztlevelével igazolta, hogy nem azonos az atyával; a nőt megkövetésre, a hírt továbbadó fuvarost pénzbüntetésre ítélték.

116 A váci Bogyó Istvánnét, egyébként szegény csallóközi nemes leányát, a Horvát Jurkó pesti mezőőrrel kötött második házasságért biztosan elítélték volna, ha a váci vikárius ki nem kéri. Ez hivatkozott a megbocsátás enyhítő hatására is.

117 Végül a két néven is szélhámoskodó Piernbaum György himbergi ember, és később Boldizsár újlaki telepes a kettős házasság miatt kiszabandó büntetést szökés útján kerülte el.

118 j) Paráznaság és kerítés (Pr. Cr. 80 — 82. c.) A katonaság állandó jövés-menése, a polgárság gyarapodása a rosszéletű nők seregét vonzotta a Duna-parti városokba. A hatóságoknak sok 113 Ptjkv. 1698. júl. 29 (csak utalás az elveszett bűnügyi iratokra), szept. 1, dec. 6, H. 135, 147, 168, 171; KA Exp. 1698. szept. 26, no. 50, nov. 27, no. 48. 114 Ptjkv. 1704. aug. 29, okt. 7, 24, IH. 255—256, 259, 262. «5 Uo. 1695. júl. 1, I. 290—291. 116 Acta iud. 1703. máj. 8, Btjkv. 1703. jún. 5, 13, IH. 642—643, 648, IV. 636, 645. L. fent. 66. jz. 117 Ptjkv. 1702. jún. 20, 30, júl. 21, aug. 18, Hl. 69—72, 74, 80—84, 90. — Int. a. a. nr. 719, a vikárius nyilatkozata: . . . cum Leges Civiles eiusmodi personas, si mariti gratia eas dignentur, Capitali Sententia non puniant, et aliunde Sacri Canones Criminaliter contra similes procedere non soleant . . . 118 Corr. buch 1699. ápr. 27, máj. 19, I. 37, 44—46, szökésére Ptjkv. 1702. jan. 27, III. 11; Btjkv. 1706. ápr. 12, VI. 284, VH. 68. — Nincs nyoma eljárásnak a Grasserné elleni bigámia-gyanú miatt, uo. 1699. febr. 13, II. 447.