Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
beszerezte az iratokat Mannheimből, és megtette javaslatát az ítéletre. 101 Ezzel kezdődött a „furfangos mészáros" budai kálváriája; házastársát két polgár kezességére szabadlábra helyezték. 102 A tanács javaslatát az adminisztráció (talán módosítva) továbbította Bécsbe; a hazai anyagban csak az utóbbi maradt fenn. A mannheimi előzmények és a kötelék fennállása alapján megállapította, hogy Gall a Maroson hamis tanúk jelenlétében kötött házasságért a Carolina 121., a Praxis Criminalis 77. cikke és Carpzov tanítása alapján kard általi halált érdemel. Ágyasát mint adultérât testi büntetéssel és száműzéssel, a tanúkat pedig a lex Cornelia de falsis értelmében börtönbüntetéssel kell sújtani. 103 Az udvari kamara határozata azonban késett. A városi tanács és az adminisztráció nem győzte sürgetni a döntést; hivatkoztak a hosszú fogság következményeire, egyrészt a költségek növekedésében, másrészt a halálbüntetés lehetőségének — az osztrák jog szerinti — elenyeszesében. 1696 februárjában az ügyben nyilatkozni hivatott új udvari kamarai ügyésznek, Hoche-nak küldött szerencsekívánatokhoz a Gall-ügy és egy másik per elintézésének sürgetése járult. 104 Végre az udvari kamara meghozta ítéletét: Gallt a kiállott egy év és egy napi fogságra tekintettel 4, feleségét 2 évi kényszermunkával sújtotta, a bűntársakra nézve pedig vizsgálatot rendelt. A tanács kihirdette az ítéletet, de — nyilván a költségek miatt — rögtön megengedte Gálinak, hogy egy időre hamzsabégi gazdaságába mehessen, és így gyermekeit eltarthassa. Csak közel fél év után, az adminisztráció utasítására hozták vissza a börtönbe. 105 Az asszony kitöltötte két esztendejét, ezután szabadult, és kitiltották a városból, férje azonban továbbra is a kegyetlenkedő Gnestel törvényszolga kezén maradt. Igaz, ezt az ütlegelés megismétlődése miatt elbocsátották, de kevés túlzás lehet Gall későbbi panaszában, hogy hat évi fogsága alatt tizenháromszor verték véresre, és hallását is elvesztette. 106 Az utolsó félesztendőben az adminisztráció engedélyével bilincseitől eltekintve szabadon közlekedhetett a Várban. Az udvari kamara végre elengedte büntetésének utolsó hónapját, de ennek sem vette hasznát, mert a városi tanács láthatóan elszabotálta a rendelkezés végrehajtását. 107 101 Az ügy németországi előzményeit és egyes fázisait a Bécsbe felküldött peranyag alapján — de nem hiba nélkül — leírta Takáts Sándor „A furfangos mészáros" c. cikkében, A régi Magyarország jókedve (Bp. é. n.) 331—339. Az eljárás megindítását is korábbra kell tenni; az első ismert átirat Gall házasságáról Corr. mag. 1693. dec. 13. 102 Btjkv. 1695. márc. 23,1. 572; KA Exp. 1695. márc. 23, no. 63: utasítás Buda tanácsának az ügy összefoglalására. 103 Uo. 1695. ápr. 26, no. 115. 104 Acta adm. cam. 1695. szept. 24, KA Exp. 1695. nov. (vége felé), no. 51, dec. 3, no. 15, 1696. jan. 3, no. 3, febr. 4, 7, no. 12, 28. 105 Uo. 1696. febr. 28, no. 69, júl. 31, no. 108; Acta adm. cam. 1696. febr. 29, júl. 31. — Takáts i. m. 338—339 szerint az udvari kamara 10 évre, a város 4 évre ítélte Gallt; ez az akkori jogi helyzetben lehetetlen volt. Talán a város javaslata szólt 10 évre. 106 KA Exp. 1698. febr. 27, no. 79; Acta adm. earn. 1699. júl. 6. — Gnestel üzehneire 1. II. fej. 111. jz., Gall beadványára alább 111. jz. — Takáts i. m. 339 szerint Buda az uralkodó felszólítására 1698. május 15-én kegyelemre ajánlotta Gallt; ennek a hazai iratokban nincs nyoma, de eredménye is legfeljebb 1700 elejére lett. 107 KA Exp. 1699. júl. 6, no. 34, 1700. jan. 11, no. 25; mindkettő Acta adm. cam. 1699. júl. 6; KA Ber. u. Sehr. 1700. febr. 14, no. 31.
