Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

orvos látleletét, a gyógykezelés és a temetés összes számláját. Javaslata szerint a cselekmény halálbüntetést (poena ordinaria) érdemelne, de a részegség a Pr. Cr. 44. c. 13. §-a szerint enyhítő körülmény. Lám, Carpzov is mentesíti a részeget a halálbüntetéstől, mert hiányzik nála az elkövetésre irányuló szándék. Szerinte a lakájt 20 ft borbély- és gyógyszerköltség, valamint 40 ft rabtartási és bírósági költség viselésére kell kötelezni, emellett negyedévre vasban végzendő közmunkára kárhoztatni. Az admi­nisztráció véleménye szerint a javaslat ugyan „legum criminalium et au­thorum conforme" volt, az ezredes közbenjárására mégis csak hat heti kényszermunkára, a szülők m€igkövetésére és a megállapítandó költségek viselésére kötelezték a tettest. 32 A részegség szolgált János borbély ment­ségéül is, aki ivás közben — szerinte tréfából — rá akarta bírni Márton gombkötő szolgáját, hogy üsse agyon az urát. Ezért büntették csak 10 tal­lérra, és még ezt is mérsékelték, pedig a vádat a tanács szemében hihetővé tette az, hogy a felcser nőtlen fivére túl gyakran látogatta meg a gombkö­tőnét. Biztonság kedvéért a magisztrátus kötelezte a fivért, hogy negyed­éven belül házasodjék meg. 33 Ha a részegség enyhítette a büntetés súlyát, az elmebeteg a törvény szerint egyáltalán nem volt büntethető. Az egyetlen idevágó esetet fent már említettem: Hayvas Tamás örményről van szó, akinél a török „állam­polgárság" még bonyolította a kérdést. 34 ő a pesti mészárszék környékén halálra sebzett egy másik örményt. A fogságból elővezetve mindent tagadott, még a kést sem ismerte el a magáénak, és a szembesítéskor sem tört meg. Felmerült az őrültség lehetősége; a törvényszolga úgy vallott, hogy a tettest részegen hozta be, és mert még elalvás előtt üvöltözött, külön zárta el a többitől. Pest hatósága az ügy kivizsgálása után kijelentette, hogy Hayvas elmezavara miatt nem akarta a cselekményt, és ha hibás is, dolus nem ter­heli. Ezért azonban nem felmentését, hanem extraordinaria poena kiszabását javasolta. Mint már említettem, a hiányos iratokból is kitetszőleg pénzbün­tetéssel szabadult; ennek összege a költséggel együtt 150 forintot tett ki. Szokás szerint meg kellett esküdnie, hogy hosszas fogságáért nem áll bosszút, és a városba nem tér vissza (Urphed). 35 Ugyancsak kizárta a cselekmény büntethetőségét a jogos védelem (moderamen inculpatae tutalae), amellyel a Praxis Criminalis is külön cikk­ben (63.) foglalkozott. A legnevezetesebb példa a bíróviselt Herold Henrik Szigfrid pesti gyógyszerésszel kapcsolatos. 1695. január végén egyik este 32 Acta iud. 1699. júl. 30: den process nach der N[ieder] Österreichischen] Landtgerichts Ordtnung, mit beysezung des Guetachtlfichen] Vrtl formieren . . ., ua, KA Exp. 1699. júl. 30, no. 120; Btjkv. 1699. aug. 26, II. 546, III. 94; Acta iud. mint fent, aug. 31-én: a Carpzov Praxis Criminalisára való hivatkozás, . . . ubi universa­lem regulám ponit, quod ebrietas immodica delinquentem excusat a poena ord[inaria], p. 3. q. 146. N. 32., rationem depromit ex forma vel causa conficiente delictum, quae est dolus malus et voluntas ac propositum delinquendi; az ítélet uo. és KA Exp. 1699. szept. 1, no. 3. — A tanács a Pr. Cr. 62. c. 9. § 2. pontra is hivatkozhatott volna. 33 Ptjkv. 1700. jún. 15, 18, II. 369—370, 374. 34 L. III. fej. 60. jz. 35 Az iratok KA Exp. 1703. jún. 18, no. 69. Pest határozata uo.: . . . siquidem ob mentis alienationem seu exilium nec velle nec consentire dicatur reus . . ., ezért . . . dolo carere scheinet . . .

Next

/
Thumbnails
Contents