Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

zetbe azzal a gyanúval, hogy egy birkafejet ólommal töltött ki, majd elásta annak érdekében, hogy lánya és veje magukhoz vegyék őt. A budai tanács ugyan veneficium (Pr. Cr. 72. c.) gyanújával tartóztatta le, és addig akarta őrizetben tartani, míg a mérgezésnek Wallischra tett hatása kiderül; valójában azonban inkább mágiáról volt itt szó.

12 Ugyanez lehetett a vád egy „diabolicus incantator" ellen is, akit Győrött nyomoztatott a város.

13 Boszorkányság miatt nem indult eljárás a két városban ebben az időben, a fogalmat azonban nemegyszer említették. A bigámiáért letartóztatott Gall János György mészáros arra hivatkozott, hogy Mannheimben hagyott első feleségét boszorkánysággal gyanúsították, de a világi hatóság módot adott neki a tisztázásra; erre ő bánatában Budára költözött. Védekezése szerint azt hitte, hogy az ilyen súlyos bűncselekmény felbontja a házasságot, mert a boszorkány nem nő, tehát nem is feleség.

14 Ez a szubjektív vélekedés azonban nem mentette meg a bűnvádi eljárástól, melyre még visszatérek. Egyébként a „boszorkány" kifejezés csak becsületsértési perekben fordult elő. Egy ácslegény feleségét azért nevezték annak, mert tehenei meggyógyítása érdekében tejet öntött a keresztútra; egy másik asszonyt, mert az ellenfél libái elpusztultak.

15 Érdekes, hogy férfi is tett hasonló panaszt Pesten, mert üzleti konkurrensének legyűrése miatt Hexenmeister névvel illették.

16 Buda és Pest tanácsának becsületére válik, hogy ezeket a vádakat nem vette komolyan, a feleket megkövetésre vagy csekély pénzbüntetésre ítélte. A tárgyalt korszakban egyetlen boszorkánypert sem folytattak le, ami a vármegyékkel, sőt a külföldi judikatúrával szemben is magasabb szintre emeli a városi gyakorlatot. c) Emberölés (Pr. Cr. 62, 64. c.) „Aki mást gonosz szándókkal (malitiose) megöl, és így embervért ont, annak is vére ontassék." Ezzel a mondattal kezdődik a Pr. Cr. 62. cikke, de rögtön utána különbséget tesz a gonosz szándékból és az ex improviso történt emberölés között, később pedig felsorolja a büntethetőséget kizáró és a büntetést enyhítő okokat is. Gyilkosság és szándékos emberölés között elmosódik a különbség, az ex improviso ölés fogalma is bizonytalan. A büntetőjogi elmélet kiforratlansága fejeződik ki a két város idevágó gyakorlatában, vagy inkább az udvari kamarának az ő javaslataikra hozott határozataiban. (A testi sértést ugyanebben a cikkben tárgyalja III. Ferdinánd büntetőtörvénykönyve, de mivel annak sértettjei elsősorban kártérítésért pereltek, s ehhez járult a büntetés, a polgári perek során foglalkozom majd vele.) 12 Btjkv. 1699. máj. 6, 11. 482, III. 41. 13 Corr. mag. 1703. júl. 27. 14 KA Hofb. 1701. aug. 9, no. 8. 15 Ptjkv. 1703. aug. 14, IH. 199; Btjkv. 1703. aug. 21, Hl. 661, IV. 665. 16 Ptjkv. 1702. márc. 14, Hí. 26—27. 9* 131