Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

IV. fejezet. Büntetőjog

IV. FEJEZET BÜNTETŐJOG 1. A VÁROSI GYAKORLATBAN ELŐFORDULT BŰNCSELEKMÉNYEK a) Istenkáromlás (Pr. Cr. 59. c.) Bármennyire rettegett is a kor embere a természetfölötti hatalom haragjától, káromkodás mégis sűrűn elhangozhatott a két városban. Erre vall a kamarai igazgatóság 1696-i utasításának az a pontja, amely szigorúan meghagyja a tanácsoknak, hogy tartsák szemmel és büntessék meg — többek között — az istenkáromlókat.

1 A cselekmény feltehető gyakoriságához képest mégis aránylag csekély számú káromlási per maradt fenn, s ezek közül sem ismerjük mindegyikben az ítéletet. Az első ügyben a büntetés határozottan engesztelő jellegű: a Szentháromságot magyarul gyalázó férfit arra kötelezték, hogy az ennek tiszteletére Pesten épülő szobron közmunkát végezzen.

2 Más pesti büntetőperekben a kriminális iratok elveszte miatt az ítélet is ismeretlen. 1702-ben letartóztattak egy zsidót, mert a tanúk vallomása szerint azt mondta: ha Krisztus Isten volt, miért hagyta magát megostorozni?

3 Később Wachinger Lőrinc került bíróság elé, aki feleségét részegen megkergette, mert ez megbotránkozott káromlásán. Mindkét esetben azzal védekezett a vádlott, hogy részeg volt; Wachingerre azonban még fogolytársa, a feleséggyilkos Modauer is rávallott, hogy csúful káromkodik a börtönben, apósát, anyósát és a papokat az ördöggel akarja elvitetni.

4 Annyi biztosra vehető, hogy mindketten elkerülték a halálbüntetést, mert a Pr. Cr. idézett cikke is enyhítő körülménynek tudta be a részegséget (11. § 40). ítélet nélkül maradt ránk a legbővebben dokumentált istenkáromlási ügy, Rost János budai bognáré. 1703-ban történt, hogy egy kötélgyártóval és egy építőmühelyi írnokkal iddogálva levette a szekrényről az ott álló feszületet, kezében ide-oda dobálta, megpaskolta, és kijelentette, hogy ez csak „ein Hundts etc.", egy darab fa, mely semmit sem segít neki. (Ehhez tudni kell, hogy a ma már megszelídült huncfut szóból a kor még világosan kihallotta az eredeti vagina canis értelmet; ezt az élő emberrel szemben is súlyos becsületsértést az iratok és jegyzőkönyvek majdnem mindig csak szemérmesen rövidítve írták le.) A jelenvoltak állítólag megbotránkoztak, és otthagyták Rostot; bíróság elé csak két év múlva került, valamelyik fültanú fecsegése folytán. Mivel a tanúk vallomásai kellő alapot adtak a vizsgálatra, a tanács színe előtt kihallgatták a kérdőpontokra nézve, de ő csak annyit ismert el, hogy a leeső feszületet elkapta, és tagadásában még 1 KA Exp. 1696. jan. 23, no. 43. 2 Ptjkv. 1695. febr. 25, I. 247. 3

Uo. 1702. aug. 28, III. 94. 4

Uo. 1703. nov. 21, 1704. márc. 7, III. 222—224, 231—232. 9 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 129