Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

Bevezetés

w maga korában is kriminális jellegű volt, a kihágás számba menő cselekményeket inkább csak példálódzva említi meg; a bírságos bántalmak a magánjog fejezetében kapnak helyet. Büntetőjogi kérdésekről szólva megszoktuk, hogy az egyes cselekmények részletezése előtt az általános részt említjük, tehát a bűncselekmény ismérveit, a büntetéseket, a büntetőjogi felelősség kérdéseit stb. Ámde az általános rész kidolgozására a Budán és Pesten egyedül irányadó német büntetőjogtudomány is csak a XVII. században tette meg az első lépéseket, s a fogalmak általánosításáig csak a XVIII. században jutott el.

9 Nem tartalmazott általános részt a városaink számára kötelezően előírt III. Ferdinándféle büntetőjogi és eljárásjogi kódex, a Praxis Criminalis (1656) sem. így a jelen tanulmány büntetőjogi fejezete számára is az látszik a legjárhatóbb útnak, hogy az egyes bűncselekményeket a kódex sorrendjében végigvizsgálva, jusson el bizonyos általános jellegű következtetésekhez. Természetesen a Praxis Criminalisban foglalt cselekmények közül nem mindegyik fordul elő a két évtized budai és pesti gyakorlatában. A magánjogi fejezetet a pandektajog hagyományos négyes osztályozása szerint tagoljuk. Itt a forrásanyag nem is teszi lehetővé az általános rész rekonstruálását. A tárgy meghatározásához kapcsolódik a szerkezet kérdése. A szocialista, vagy akár a kapitalista bírósági szervezet, magánjog, büntető anyagi és eljárásjog fogalmait erre a korra nem alkalmazhatjuk. Nem sokat segítenek a magyar nemesi jog hagyományos osztályozásai sem. Ezért meg kellett elégednünk azzal, hogy a korszak bonyolult jogi fogalmai között — az eredeti összefüggéseket lehetőleg épségben tartva — némi rendet teremtsünk. Nehezítette a feladatot az is, hogy a két városról szólva nem mellőzhettük közvetlen főhatóságuknak, a kamarai igazgatóságnak bírói tevékenységét sem, sőt vissza kellett nyúlnunk a legfelső fokon határozó bécsi udvari kamarához. Ezért mindenekelőtt a városok büntető és polgári joghatóságának kialakulását vizsgáljuk meg, utána azt a szervezetet és személyzetet, amellyel rendelkeztek. A következő három fejezet a pest-budai jog zömét: az eljárásjogot, az anyagi büntetőjogot (bűncselekmények és büntetések), majd a magánjogot foglalja magában. A záró fejezetben a kamarai adminisztráció és az udvari kamara felsőbírósági működésének tárgyalását logikusan egészíti ki az idegen jogászok működésére és a római—osztrák jogszabályok uralmára vonatkozó adatok összegezése. Ezen az úton kaphatunk legjobban betekintést abba a jogéletbe, mely a két heterogén lakosságú városban, háborús viszonyok között, idegen főhatóságok nyomása alatt kialakult és fejlődött. Az időbeli elhatárolás kezdő éve Buda felszabadításának esztendeje a török iga alól, noha a városok önálló élete csak egy évre rá indult meg. A záró évet nehezebb volt megválasztani. Buda és Pest szabad királyi város, jogainak visszaszerzése, az 1703-i két kiváltságlevél látszanék alkalmasnak. De jól tudjuk, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején, a kamarai adminisztráció és a katonai parancsnok makacs ellenállása következtében a testvérvárosok csak lépésről lépésre jutottak kiváltságaik élvezetéhez. A telek9 Eberhard Schmidt : Einführung in die Geschichte der deutschen Strafrechtspflege, 2. Aufl. (Göttingen 1951.) 143—144, 152—153.