Végh András: Buda város középkori helyrajza 2. Végh András (Monumenta Historica Budapestinensia 16. kötet Budapest, 2008)

Oklevélkivonatok - 1450-1499

1461. Julius 27. (f. II. p. fest. Jacobi) 309. Buda város tanácsa előtt (v.) Aloth István, a Boldogasszony templom pébánosa elmondja, hogy a plébánia házát a Mindszent utcában („...quandam domum lapideam eiusdemplebanatus in nostri medio in piatea Omniumsanctorum(') in vicinitatibus domorum Erhardi Steinpach dicti ab una et dominorum de capitulo Waradiensi partibus ab altera sitam et habitam... "), valamint egy majorságot a hozzátartozó kerttel a Szombat kapun kívül, a Tótfalu utcában („...quoddam allodium simulcum orto ad id annexo extra portám Sabbati in vico Thotfalu vocato in vicinitate domus Petri Czipo dicti existentem(l)... ") átadta (c.) Hans Gros kereskedő (mercator), budai polgárnak és feleségének, Margarethának azzal a feltétellel, hogy évente örök járadék címén 24 forintot fizetnek a plébániának; a házat, a majorságot és a kertet kötelesek jó karban tartani, és ha tüz, vagy szél megrongálná a házat, saját költségükön kell helyreállítani azt, továbbá szabadon elidegeníthetik az ingatlanokat, de csak együtt és a járadék megtartásával. DL 15623.-R: PATAKI 1950. 88. j. 1462. június 10. (f. V. p. fest. Penthecostes) Buda 310. Gwth-i Orzagh Mihály nádor a Capy János és a zsidó közösség (communitas Iudeorum) között a zsinagóga és a Jakabháza nevű házak („...super facto domorum Sinagoge et Jacabhaza... ") ügyében folytatott pert a felek közös akaratával elhalasztja június 14-re (f. II. p. oct. Penthecostes). Továbbá elrendeli, hogy azok a zsidók, akik jogot formálnak Capy Jánossal szemben a Jakabáza nevű házra („...ad dictam domum Jacabhaza vocatam... "), jelenjenek meg színe előtt. DL 64385. - K: MZsO VIII. 59. sz. 1462. június 12. 311. Az esztergomi káptalan tanúsítja, hogy (v. e.) Komyathy-i Antal egyházjogi doktor, kanonok és a Szt. László oltár rektora beperelte (h. v.) Tharata-i Tamás kanonokot, a Krisztus Teste kápolna rektorát (r.) Dénes bíboros, esztergomi érsek előtt egy bizonyos 20 forint értékű évente fizetendő összeg miatt, amelyet a kápolna rektora neki, mint az oltár rektorának nem fizetett meg; az érsek pedig személyesen megjelenvén a káptalan június 9-én tartott gyűlésén az ügyet a kegyúri jogokat gyakorló káptalannak adta át; ezután június 12-én a káptalan újból összeülvén a peres felek személyesen megjelentek, és Antal kanonok elmondta, hogy a Szt. László oltárt alapításától fogva évente 20 forint illeti a Krisztus Teste kápolnától, Tamás kanonok pedig 1461 óta nem fizette meg ezt az összeget, és állítását bizonyítandó okleveleket mutatott be a káptalannak; vele szemben Tamás kanonok azt állította, hogy igaz ugyan, hogy a Szt. László kápolna alapításának idején a Krisztus Teste kápolna akkori rektora és a néhai (e.) Kanisa-i János, (m.) Kanisa-i Miklós tárnokmester fia, az oltár alapítója úgy egyeztek meg, hogy bizonyos házak („...quarundarum domorum in civitate Budensi habitarum et existentium... ") cseréje fejében a kápolna rektora évente 20 forintot fizet az oltár rektorának, de az idő múltával a ház elértékelenedett, mivel egykor 50 forintért lehetett bérbeadni, most már azonban csak 25 forintért lehet, ezért az oltárnak fizetendő összeget csökkenteni kellene, mert így ő, mint a kápolna rektora nem köteles megfizetni a teljes összeget, a 20 forintot; a feleket meghallgatva a káptalan úgy döntött, hogy a Szt. László oltár rektora köteles a Krisztus Teste kápolna rektorának évente továbbra is 20 forintot fizetnie, mivel az eredeti szerződésekben ezt az összeget rögzítették. Eszt. k. m. lt. 72-2-3 (DF 238321). - R: PATAKI 1950. 72. j. 1462. szeptember 1. (f. IV. a. fest. Nativitatis Marie) 312. Buda város tanácsa tanúsítja, hogy a néhai (sap.) Konrad Gündelwein örökségéről egyrészt az (n.) óbudai (de Veteri Buda) Tharchay János, másrészt (p.) Camaras Mátyás budai polgár és testvére, (hon.) Borbála között évek óta per folyt először a város, utána a tárnokmester, majd V. László és Mátyás királyok előtt, végül a város Mátyás király személyében eljárva nyolc, a felek által választott, fogott bírát állított, akik a