Végh András: Buda város középkori helyrajza 2. Végh András (Monumenta Historica Budapestinensia 16. kötet Budapest, 2008)

Oklevélkivonatok - 1500-1577

Budensis sila et existente... ") után évi 15 forint járadékot fognak fizetni Antal kanonok végrendeleti meghagyása alapján a káptalannak örökmécses, lámpások és gyertyák fenntartására azzal a feltétellel, hogy ha a bért 3 évig nem fizetnék, akkor a káptalannak jogában áll magát a ház tulajdonába a várossal bevezettetni; azonban Kewmlewdy Miklós 1507 azaz (c.) Hans Harber bírósága óta, amikor is mostohaapjával a házat egymás között megosztották („...directa medietas dicte domus divisionaliter sihi cessisset... "), nem fizeti a bér reá eső fele részét, vagyis 7 és fél forintot a káptalannak annak ellenére, hogy minden évben felszólították erre, sőt a káptalan évről évre tiltakozott is a városi tanácsnál a fizetés elmulasztása miatt, ezért kérik a tanácsot, hogy a szerződésbe foglalt záradéknak megfelelően, mivel a három év letelt, a háznak ezt a felét ítéljék nekik, és vezessék be a káptalant a ház birtokába; ezek után pedig bizonyítékként bemutatták Buda városának 1498. november 10-én kelt oklevelét, továbbá Antal kanonok végrendeletét, amelyben a házról szóló okleveleket és a lámpások alapítványának felügyeletét halála után a káptalanra bízta; ezzel szemben Borbála, Miklós felesége, és ügyvédjük, Balassa Benedek azt állították, hogy nem kötelesek a járadékot fizetni és nem is akarnak, mivel a 351 forintot, amelyért a házat lekötötték, Krews György és felesége, Orsolya kapták. Miklós viszont a házat atyjától, Kewmlewdy Gáltól kötötségek nélkül örökölte; ezt hallva Georg Krews esküdt azt válaszolta, hogy a mondott összeget közös szükségük miatt, nevezetesen Miklós atyja, Gál tartozásainak a megtérítése miatt, közösen vették fel, és így a járadékfizetést is közösen vállalták, az összeg nagyobb részét pedig Miklós kapta meg lovai, ruhái, fegyverei, szolgái szükségleteire, majd pedig a város előtt egyeztek meg az örökség felosztásáról, és a város kiküldte a kőfaragók és ácsok céhének mestereit (,,...iuratorutn magistrorum cecharum lapicidarum et carpenlariorum... "), akik a házat megosztották közöttük úgy, hogy az ő egyetértésével a ház jobbik felét („...prefatam mediant domum portionéin scilicet meliorem et potiorem...") Miklós kapta meg a járadék felének megfizetésével együtt, és ezt az egyezséget bevezették a város könyvébe („...in prothocollo sew lihro civitatis nostre..."), majd a város által kiküldött esküdtek Miklóst ellentmondás nélkül beiktatták a ház felének birtokába; a tanács ezután megkerestette és felolvastatta a város könyvében a ház megosztásáról szóló bevallást, amely valóban tartalmazta azt, hogy Miklós a ház felét a járadék felének megfizetésével együtt kapta meg, ezért figyelembe véve, hogy a járadékot közösen vállalták, hogy Miklós ezt három évig nem fizette meg, és hogy Antal succustos az alapítványt a káptalan gondjaira bízta, úgy ítélkezett, hogyha Miklós 15 napon belül nem fizeti meg az elmaradt járadékot, vagy nem fizeti vissza az összeg felét a káptalannak, akkor a házat elveszik tőle, és a káptalant iktatják be a ház tulajdonába; a 15 nap elteltével Miklós nem fizetett, és ezért a város be akarta iktattatni a káptalant, de ekkor Miklós felesége, Borbála ellentmondott, és bemutatta II. Ulászló király oklevelét, amely új ítéletre kötelezte a város tanácsát; a legközelebbi bírói napon újból összegyűlve tehát a budai éneklőkanonok, Labad-i György kanonok és a succustos a káptalan nevében a korábbi módon vádolta Kewmlewdy Miklóst, amellyel szemben Miklós felesége, Borbála, és ügyvédjük, Balassa Benedek elmondták, hogy Miklós nem tett ilyen értelmű bevallást, de ha tett is volna, az érvénytelen, mivel még nem érte el akkor a bevalláshoz szükséges életkort, azonkívül Antal succustosnak a káptalan által bemutatott végrendelete érvénytelen, az érvényes végrendelet pedig rokonainál van, ezért Miklós nem köteles a járadékot fizetni; erre a succustos azt felelte, hogy a succustosi hivatal a káptalannak mint patrónusának van alávetve, ezért a káptalannak teljes hatalma van ügyeiben, így a járadék ügyében is, eljárni; ezzel szemben Balassa Benedek azt állította, hogyha Miklósnak kötelessége lett volna is a járadékot fizetni, most már nem az, mivel a káptalan nem tiltakozott a járadék fizetés elmulasztása miatt; ezek elmondása után a város megállapította, hogy a káptalan igenis tiltakozott a város tanácsa előtt, azonkívül a Miklós által tett bevallás idejében bizonyára elérte már a szükséges életkort, mivel a város esküdtjei, Hans Arnoith és Georg Sweg fel sem vették volna a bevallást, ha ehhez még nem lett volna elég idős, ezért úgy határoztak, hogy Miklóst utoljára felszólítják a bér megfizetésére, aminek ő ennek ellenére sem engedelmeskedett;