Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
A 15. század eleje óta a Szt. György piacról a királyi udvarhoz vezető két utca (Szt. János utca és Szt. Zsigmond utca) közvetlenül a várost és a palotát elválasztó széles árok hídja előtt egyesült egy kis háromszög alakú téren. 273 A tér keleti és nyugati oldalán még a korábbi telkeken épült házak álltak, délről a híd és mögötte a Zsigmond király építtette hatalmas palotaépület magasodott fölé, északról, a két utca közén egy az átlagos városi házaknál valamivel nagyobb épület emelkedett. Történeti forrásaink először Hunyadi László kivégzésének elbeszélésekor említik meg a térséget. Thuróczy leírta, hogy Hunyadit nem a szokásos vesztőhelyen, a Szt. György piacon, vagyis a város piacterén és nem a szokásos időpontban fejezték le lázadástól tartva, hanem a királyi palota előtt, a Friss palotával szemben, az esti órákban. Ez akkor városi területnek számított, mivel a kivégzést Thuróczy szerint a városi hatóságokra bíztak. Ugyanezt a helyszínt Bonfini a Zsigmond király palotája előtti széles utcába helyezte. Mindkét leírás a királyi palota elé kiérkező két utcának a széles torkolatára illik. Ez a széles térség lehetett a helyszíne Mátyás király és a cseh Holubár párviadalának is, amely a magyar udvarban élő itáliai humanista, Galeotto Marzio szerint a Szt. Zsigmond utcában ment végbe. A palota előtti kis tér úgy tűnik meglehetősen szűknek bizonyult, ezért néhány évtized elteltével az elrendezést megváltoztatták. A királyi palota előterében, a városfalak mentén mintegy 10 újabb telket számoltak fel lebontva az ott álló épületeket. Ezáltal a királyi palota előtt kiterjedt előudvart létesítettek, a palota főbejáratát pedig a nyugati oldalra, a városfalak mellé helyezték át. 274 Jelen régészeti ismereteink szerint a házak bontása fokozatos lehetett, és feltehetően a Mátyás király által megindított újabb palotaépítési munkálatokkal az 1470-es években vette kezdetét. A bontás egyben azt is jelentette, hogy a telkeken található sziklába mélyedő, nyitott objektumokat: pincéket, aknákat, gödröket nagyjából egyidőben eltömedékelték a bontási törmelékkel. Az egykori kis tér nyugati oldalának feltárása során jól megfigyelhetők voltak az azonos korszakból származó feltöltések. Sok esetben egy-egy tárgy töredékei különféle pincékbe, aknákba szóródtak szét a földmunkák során. A feltöltésbe került tárgyak egy része arra is utal, hogy a térség kialakítása a magában a palotában végzett nagyszabású építkezésekhez kötődött. Elsősorban meg kell emlékeznünk a híres gótikus szoborleletről, amelyet egy itteni pince rejtett magába. A Zsigmond király uralkodása idején, 1420 körül készült nagyszerű szobrok apró darabokra törtek földbekerülésük során. A több ezer töredékből gondos restaurátori munka állította össze a ma látható mintegy 60 torzót. Eltemetésükre részben egy régi kőfaragóműhely befejeztetlen anyagának felszámolása, részben az új, reneszánsz stílusú építkezések kiváltotta bontások adhattak okot. Ugyanitt kerültek elő egy gótikus szökőkúthoz és egy fűtőberendezéshez, ún. hypocaustum-hoz tartozó töredékek is. Az ehhez közeli objektumok feltárásain láttak napvilágott újra egy ötvösműhely tárgyai, festett üvegablaktöredékek, vegyesmázas kályhacsempék. 275 Kérdéses ma még, hogy ezt a nagy, szabad térséget mióta határolta fal az északi oldalon, vagyis más szavakkal, nem ismerjük pontosan, mikor épült a két utca közén álló épületet is magábafoglaló, várost és előudvart elválasztó várfal. A 19. század végén az épülettől keletre húzódó várfalon gótikus kapu maradványait örökítették meg a bontás közben készült felmérési rajzokon pontosan azon a helyen, ahol a Szt. János utca az előudvar területére lépett egykor. Később, a régészeti kutatások feltárták a Szt. Zsigmond utca torkolatánál lévő kapu alapfalait, valamint az innen a nyugati oldal városfalaihoz húzó várfalat. A pontos keltezéshez azonban az ásatásokon sem sikerült támpontokat találni, csupán a relativ időrend megállapítása sikerült: a várfalat a két utca közén álló épülethez később építették hozzá, és a falba foglalták egy korábbi polgárház részben visszabontott falát is. 276 273 Az árkot csak Zsigmond király idejében készítették. Korábban az utcává keskenyedő kis tér tovább futott dél felé, amelyre a palota második, ún. Zsigmond udvara alatt feltárt polgárház maradványok utalnak. GEREVICH 1966. 73-76. 274 Sajnos nem ismert egyelőre a palota főbejáratainak és a szárazárkon átvezető hidaknak pontos keltezése. Mindenestre az elrendezésből arra következhetünk, hogy a házak lebontása nélkül nem lehetett volna a főbejáratot a nyugati oldalon a várfalak mellé áttelepíteni. 275 ZOLNAY 1977, ZOLNAY 1984, MAGYAR 1992b, HOLL 1997. 276 MAGYAR 1992a.
