Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Buda belterülete Várnegyed / Castrum 1255/1279: in monte Pestiensi Castrum quoddam exstrui fecimus (MOL Dl 1030, BTOE I. 40. sz.); 1255: in castro Pestiensi (MOL Dl 398, BTOE I. 42. sz.); 1259u: de castro Budensi (MOL Dl 82797, BTOE I. 53. sz.); [1403-1439]: in derr Stat auf demperg (Ofiier Stadtrecht 154. sz.); 1445: zu Offen in dy statt awjf demperg (Pozsony v. lt. 1224, MOL Df 239851); 1474: zu Newen Offen auf den Berg zu Ungern (Nürnberg v. lt. Briefbücher 34b. kötet 37

v

) A középkori város lakói másképp nevezték meg lakóhelyük, környezetük színtereit, mint a modem város polgárai. A névadás még élő gyakorlat volt, amelyet nem hivatalok írtak elő, hanem a lakosok adtak nevet mindennapi életük színtereinek. A lakóhelyet, vagy egy-egy fontosabb esemény helyszínét a környék jellegzetességei után nevezték el. A tájékozódást elsősorban a nagyobb épületek segítették, leggyakrabban a templomok, kolostorok távolról is észlelhető és jellegzetes épületeihez viszonyították az eseményeket, vagy a házak elhelyezkedését. Felhasználtak azonban a hely megjelölésére egyéb építményeket is, a város kapuit, köz- és magánépületeket. Gyakran előfordult, hogy egy-egy háznak nevet adtak, majd a környező házakat is ezen ház szomszédságában nevezték meg. Természetesen az utcanevet is ismerte a középkori városlakó, a név azonban mindig az utca valamely jellegzetes tulajdonságától származott, és így érzékenyen követte az utca jellegének változását. „Nem volt az utca neve az utca két végén felírva, mint manapság, hanem a mindenkori jellegről nevezték el az utcát, vagy annak csak egy részét."

183 Az elmondottakból következik, hogy a középkori városi telekkönyvek, még a 16. század elején sem ismerték a telekszámozást, hanem az élő névadás gyakorlatát használták egy-egy ingatlan meghatározásánál.

184 Általában ez úgy történt, hogy megnevezték az ingatlan körülbelüli helyszínét a fent ismertetett módon, majd megadták a szomszédok neveit. Az alábbiakban először a tájékozódás viszonyítási pontjainak számító épületek helyrajzát elemezzük a Várhegyen épült erődítés, vagyis a Castrum falain belül (mai szóval élve a Vámegyedben) kezdve az erődítésekkel, városkapukkal, majd folytatva az egyházi épületekkel. A jól ismert és sokszor feldolgozott egyházaknál csak a szigorúan a helyrajzra vonatkozó adatokat soroljuk fel, hiszen nem szükséges intézménytörténeti és építéstörténeti adataikkal jelen munka keretei között újra foglalkoznunk. A bizonytalan múltú, vagy kevéssé feldolgozott épületeket bővebben igyekszünk bemutatni, természetesen elsősorban a helyrajz szempontjából. Ezek után térünk rá az utcák ismertetésére. 1. VÁROSFALAK A IV. Béla által létrehozott erődítés falai a hegy teljes fennsíkját körülölelték, ahol lehetett mindenütt annak sziklás, meredek peremét követve. Ma már jól ismerjük ennek a legelső falnak egyes részleteit. (22. kép) A nyugati oldalon hosszú szakaszai kerültek elő a mai Tóth Árpád sétány alatt az 1960-as években. Megfigyelhető volt, hogy a falat szabályos távolságokra elhelyezett félkör alakú, illetve négyzetes tornyok védték, amelyek közül nyolcat tártak fel ezen a szakaszon a Fehérvári kapuig.

185 A kaputól délre a kiterjedt régészeti kutatásoknak köszönhetően ma már ismert a városfal teljes hossza egészen a későbbi királyi palota ún. Csonkatomyáig. Ezen a falszakaszon egy újabb félköríves (25. kép), majd pedig a királyi palota előterében még másik két torony (egy félköríves és egy négyzetes) került napvilágra. Egy további torony helye a hozzávezető lépcső alapján kijelölhető, míg a későbbi építkezések PATAKI (Kézirat ) 4. Középkori utca-elnevezések és telekmeghatározások. 12. Ez általános jelenség a magyarországi városok esetében, ld. Sopron, vagy Pozsony Grundbuch-jait. H. GYÜRKY 1978. 30-50.