Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

A várkutatás mai szemszögéből nézve, ismerve a falak nagyságát, erődítésének módját, a falak által körülzárt terület méreteit és a benne elhelyezett intézményeket, bizonyára az erődített város kifejezés használata lenne a megfelelő, vagy egyszerűen pusztán a város szó, amely a tipikus középkori formájában magától értetődően falakkal védett települést jelent. A mai középkortudomány, valamint IV. Béla király és kortársai szóhasználata között kimutatható ellentét könnyen megérthető, ha látókörünket kissé tágítva számba vesszük azokat a rokonjellegű településeket, amelyeket a király a tatárjárást követően megerősített. A budai vár alapítása ugyanis nem elszigetelt jelenség, hanem tudatos szervezőmunka eredménye, amelynek eredményei az ország más területein is kimutathatók. Tengerparti menedékéből visszatértében 1242-ben a király a zágrábi Grec hegyen városi szabadságjogokkal ellátott települést alapított a vidék biztonságának növelése céljából. A király jóváhagyta azt is, hogy a polgárok saját költségükön fallal övezzék városukat.

150 Az új város betöltötte a hegy teljes fennsíkját, életképes alapításnak bizonyult és a 13. században gyakran nevezték castrum-nák.

151 Az újabb mongol fenyegetés hatására a király rendelkezéseket bocsátott ki 1249-ben, amelyekkel mind Fehérváron, mind Esztergomban a korábban sikeresen ellenálló királyi várakba költöztette át a vár mellett élő polgárokat. Ezek az intézkedések csak a súlyos fenyegetettség mellett érthetők meg, hiszen a várak eleve szűkös keretei között mindkét helyen nagy múltú és bőséges kiváltságokkal rendelkező egyházakkal kellett a rendelkezésre álló területet birtokba venni, amely mind a polgárság, mind az egyházak jogait csorbította. Esztergomban az intézkedés nem bizonyult életképesnek, már 1256-ban régi helyükre telepítette vissza a polgárokat a király, sőt a korábbi királyi palotát végérvényesen az érseknek adományozta. Az esztergomi vár kis mérete és a benne elhelyezett sok egyházi intézmény érthetővé teszik, hogy a polgárok nem férhettek mellettük el, és a közvetlen fenyegetettség megszűntével a királynak a várost régi helyére kellett visszaköltöztetni. Fehérváron azonban a város egész későbbi történetét befolyásolta az áttelepülés, mivel a káptalannal történt súlyos összeütközések ellenére a polgárok helyükön maradtak, és így Budához erősen hasonlító topográfiai helyzet állt elő. A város központja ezentúl a castrum-mal esett egybe, amelyet kívülről a városhoz tartozó suburbium-ok öleltek körül.

152 A Fehérváron végzett újabb régészeti kutatások szerint a város falait IV. Béla idején emelték a teljes sziget körül, elbontva ezzel ugyanakkor a korábbi és kisebb területet övező királyi várat.

153 A fehérvári építkezések tehát a budai várépítéssel egyidőben folytak, méreteikben és jellegükben is rokoníthatók egymáshoz. Fehérvár és Esztergom látszólag abban különbözött Budától, hogy a polgárokat már meglévő és a tatároknak sikeresen ellenálló várakba költöztették (bár Fehérvár esetében újabb, jelentős építkezéssel is számolhatunk), ahol jelentős egyházi intézményekkel kellett a helyet megosztani. Buda vára új alapítás volt, - ebből a szempontból érdektelen, hogy a hegyen volt-e korábban település, vagy sem - falai között nem volt egyházi intézmény, ám ezt az alapítást szoros kötelékek kötötték a szigeti apácakolostorhoz, amely a gyakorlatban itt is a városi jogok korlátozásához vezetett. A településtörténeti változások mögött, amelyek Fehérvárott, Esztergomban és Budán egyidőben zajlottak IV. Béla király határozott elképzeléseit ismerhetjük fel. A medium regni, a királyság szék150 1242: „Quod, cum nostre placuisset voluntati in Zagrabia, in monte Grech, civitatem liberam construere, et ibidem hospites convocare, et illám Partem Regni ad securitatem confmii et alia commoda munire firmare... nostrum propositum perduximus ad effectum, concedentes, ut in predicto monte libera civitas fiat, hospites libère conveniant, terras et possessiones, conditiones et libertates a nobis assignatas et subscriptas habeant, teneant et custodiant inconcussas." „Item, iidem cives voluntate spontanea super se assumpserunt, quod expensis propriis dictum montem Grech muro firmissimo communirent." (Zlatna Bula 1242-1992. Zagreb 1992.) 151 1261: „...cum idem Castrum de novo sit constructum et erectum in principaliori loco Ducatus, ut ad communem utilitatem tocius Regni, necnon ad tutelam confinii esse fundatum dinoscatur..." (MCZ I. 40. sz.); 1266: „[Bela rex]...Castrum in monte Grech iuxta Zágrábiam ob tuicionem eorundem confiniorum decrevirnus construendum in cuius castri constructione fidèles nostri cives eiusdem castri in edificando sibi domos ibidem et alia edes illuc transferendo, sumptus non medicos, labores continuos et dampna plurime usque ad exinanicionem extreme virtutis fideliter subierunt.

.." (MCZ I. 49. sz.) 152 1271: „Nos comes Egidius iudex castri Albensis et duodecim iurati ac universi cives castri eiusdem" (MOL Dl 83130); 1285: „.. .domos Jordani filii Baltini civis Albensis.

.. quos habet in castro Albensi" (H. VTII. 239) 153 SIKLÓSI 1999.