Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Összefoglalás A topográfiai elemzés lezárultával az alábbiakban szeretnénk a budai ingatlantulajdonlásról szerzett ismereteinket röviden összegezni, és ennek segítségével néhány általános érvényű társadalomtörténeti és várostörténeti megállapítást tenni. Polgárjog és háztulajdon A középkori városi polgár szabadságai és kötelezettségei ingatlantulajdonához kötődtek. Buda város közösségének csak az lehetett teljes jogú polgára, aki a városban háztulajdonnal, lakhatóvá tett telekkel rendelkezett. Lássuk tehát, forrásaink szerint, melyek voltak ezek a telekhez tartozó szabadságok és kötelezettségek. Buda az egész középkoron át a még Pest számára 1244-ben kiadott szabadságlevelet (series libertatis, privilégium libertatis) tartotta szabadságai és kötelezettségei forrásának. Az oklevélben felsorolt szabadságok között találhatók a polgári ingatlantulajdonra vonatkozók is. Legfontosabb az ingatlanszerzés szabadsága és a szabad végrendelkezés volt, amelyet támogatott az erőszakos beszállásolás tiltása is. Tehát városi telket bárki vásárolhatott, aki vállalta a telekhez kötődő kötelezettségeket, ezáltal a befogadott személy - országlakos, vagy idegen, polgár, nemes, vagy egyházi testület a polgári közösség tagjává vált. A megszerzett ingatlant szabadon, akarata szerint örökíthette, és birtoklásában senki sem háborgathatta. A saját tulajdonú telek tehát valóban a polgár sajátja lehetett életében, amelyről szándéka szerint rendelkezhetett minden - akár családi - kötöttség nélkül. A középkori polgár szabadságait azonban nem mint egyén, hanem mint a városi közösség tagja élvezhette. Ezáltal a feudális társadalom polgárának szabadságai és kötelezettségei sokféle módon különböznek a polgári kor polgárának szabadságaitól. A középkori Magyar Királyságban minden városnak volt földesura, - szuverén városállam az egész keresztény Nyugaton is csak néhány létezett - a legjelentősebbeké, mint Budáé is, maga a király. Az ő adományából származtak a szabadságok, amelyekért komoly pénzbeli szolgálattal tartoztak, ő irányította a bíráskodás és a városigazgatás legfelső fórumait. A szabadságokat tehát nem egyének kapták, hanem a közösség - ez jelenti az egyik legfontosabb sajátosságot -, és a szabadságokkal csak a közösség tagja rendelkezhetett. Másrészt ez a közösség helyhez kötött volt, egyhelyütt, együtt élt, szabadságjogai is ehhez a helyhez kötődtek. A város szóval nevezzük meg ezt a közösséget, és a város jelenti azt a helyet is, ahol ez a közösség mindennapi életét élte. Ahogy a közösség tagjaiból, a polgárok sokaságából tevődött össze, úgy állt a város is apró egységekből, a telkek sorozatából. Polgár és telek szorosan összetartoztak tehát, a telkek birtoklástörténetének vizsgálata pedig messze vezet bennünket, a tulajdonok története fényt vet a tulajdonosokra is, ezáltal a város polgárait, a közösség tagjait veszi számba és jellemzi. Háztulajdon és városi hatóság A telkek tulajdonosainak változásaira a város tanácsa felügyelt. Akár örökség, vásárlás, adomány, vagy zálogosítás esetén, de királyi adományok, peres ítéletek esetén is szükség volt a város előtti eljárásra.

971 A birtokbajutáshoz általában elég volt két esküdt előtt, de lehetett a teljes tanács előtt is személyesen, vagy A Jogkönyv szerint minden ingatlanügyletről a városnak kellett oklevelet kiállítani.: ,JCeyn kauffen nach verkauffen Nach verphendung sol nicht mugen gesehen dan nürt mit der stat prif allein. Vnnd was mit andern priefen geschieht, das wider bindet nach nicht krafhat. " {Ofner Stadrecht 201. sz.)