Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
4.3.7. Szt. Mária Magdolna egyház plébániája 1343-ban Hencfi Margit végrendeletében említették meg szomszédként Merklin fia Andreast, annak a Merklin (,jVferculinus / Merklinus") comes, budai polgárnak, királyi kamaraispánnak a fiát, aki felesége révén a Hencfi családdal került sógorságba. 920 1346-ban ugyanezen szomszédságban már a Szt. Mária Magdolna egyház plébániáját nevezték meg. (1346. VI. 16.) Kevéssé valószínű, hogy Merklin fia Andreas házából 1343 és 1346 között plébániaház lett. Inkább arról lehet szó, hogy a Hencfi házat általunk ismeretlen időben osztottan birtokolták. Merklin fia Andreas ugyanis közelebbről ismeretlen fokú rokonságban állt a Hencfiakkal, feltehetően valamely Hencfi lány férje volt. Ezen a módon házrészt is örökölhetett, ez a résztulajdon pedig később visszakerült a Hencfi örökös Hans Weidner kezébe. A plébániaépület a leírások szerint a templom bejáratával szemben, a saroktelek déli szomszédságában emelkedett. Első említését 1346-ból ismerjük, majd 1352-ből, végül pedig csak a 15. század végéről és a 16. század elejéről. (1346. VI. 16, 1352 előtt, 1352. ILI. 18, 1352. IE. 22, 1352. III. 23, 1490. X. 4, 1510. XU. 4, 1518. VI. 17.) Itt említjük meg, hogy a plébániának iskolája is volt, amelynek pontos helyét nem ismerjük. Az 1505-ben készült dézsmajegyzékben Máté deákot jegyezték fel az iskola környékén, 1510 körül pedig Sicobonis Balázst az iskola mellett. 921 4.3.8. Váli Imre - Tatamér - Becsei Töttös - / - Ráskai Balázs, majd István Szombatpiac helyének környékén Szt. Mária Magdolna egyház mögött, a sarokban" A hegyen épült budai vár elnyújtott háromszög formájú. A háromszög sarkai különös stratégiai jelentőséggel bírtak és jelentősebb erődítést kívántak, ezért került a vár déli végébe a királyi vár, az északkeleti sarkába pedig a Kammerhof épületegyüttese. Az északnyugati sarok a másik kettőtől eltérően polgári kézben maradt, ám erődítéséről itt is gondoskodtak. Kevéssel 1352 előtt Váli Imre budai polgár és Tamás fia Pál özvegye eladták házukat a Szombatpiac környékén, a sarokban 150 márka ezüstért Tatamér fehérvári prépostnak, királyi alkancellárnak, testvérének Istvánnak, és unokaöccseinek, Simon fia Lászlónak és Domonkos fia János fiainak. (1352 előtt) A telken több épület is emelkedett, külön megemlíti a leírás a kő és fa épületeket, pincéket, valamint egy tornyot. A torony feltehetően az erődítésrendszer része lehetett, talán megegyezik a H. Gyürky Katalin által a belső várfal sarkán feltárt falmaradványokkal. 922 Szomszédként Tamást, a Szt. Mária Magdolna egyház plébánosát jelölték meg, illetve Nagy János özvegyét. Tatamér származása nem ismert, 1331-1358 között fehérvári prépost volt, szintén 1331-től 1351-ig alkancellár is, működése alatt lényegében egyedül vezette a kancelláriát, elhunyt 1358-1360 körül. 923 Simon fia László, Tatamér fehérvári prépost unokaöccse, 1358-ban királynéi udvari ifjú volt. 924 1352-ben Tatamér a maga birtokrészeit átadta unokaöccseinek és testvére fiának, majd pedig azok három évre elzálogosították a házat Becsei Töttös királyi és királynéi ajtónállómesternél 400 forintért. (1352. LLI. 18, 1352. III. 22, 1352. III. 23.) Nem tudjuk, vissza tudták-e fizetni a zálogösszeget, forrásaink erről hallgatnak. Figyelemre méltó, hogy Töttös fiának háza, a szomszédos plébániaház másik oldalán emelkedett (erről már szóltunk). Elképzelhető, hogy Töttös szándékosan igyekezett fiának a közelében házat szerezni. Becsei Töttös, Imre fia, a bátmonostori Töttös család őse, 1334-1345 között barsi ispán volt, 1346-1356 között udvari lovag, a királyi és királynéi ajtónállómester cím mellett az óbudai vámagyságot is viselte 1343-1353 között, 1345-tól pedig pilisi ispán és visegrádi várnagy is lett, 1353-ban hunyt el. 925 920 KUBINYI 1971. 218-219. 226. 921 1505: „Mattheus litteratus prope scolam Magdalene" (MOL Dl 38568); 1510k: „Blasius Sicobonis penes scholam Marie Magdalene" (Veszp. Érs. lt. Budai bortizedjegyzék, MOL Df 200608) 922 H. GYÜRKY 1978. 46-49. 923 ENGEL 1996. B. 241. 924 ENGEL 1996. IL 143. 925 ENGEL 1996. B. 27.
