Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

3.7.7. Branch patikáros - óbudai klarisszák (Magyar Miklós ötvös) boldogasszony egyház környékén, Szt. Miklós utca'''' A néhai Branch, avagy Baranchinus patikáros özvegye, Ilona 1374-ben halottas ágyán úgy végrendelkezett gyóntatója Domonkos, Jakab pap, és további német és magyar polgárok előtt, hogy házának egyik felét leányára, Dorottyára, másik felét pedig férjére, Benedek fia Egyedre hagyja azzal a megkötéssel, hogy férjének halála után az ő házrésze is leányára és annak örököseire szálljon. A végrendeletet 1375ben a Szt. Mária Magdolna egyház plébánosa foglalta írásba. Hona egyébként a domonkos kolostorban kívánt temetkezni és erre a célra szőlőjét is eladta. (1375.1. 17.) Dorottya az óbudai klarissza kolostorban volt apáca, aki a reászállott örökséget azonnal továbbadta a kolostornak, maga Erzsébet királyné járt közben az adományért a város tanácsa előtt. Az oklevélben a királyné a végrendelettel ellentétben a teljes ház átadását követelte a tanácstól azt állítva, hogy az özvegy a ház egyik felét még életében, másik felét pedig halála után szándékozott lányának adni. (1375. V. 20.) A mostohaapának, Benedek fia Egyednek mégis sikerült részben jogait érvényesíteni, mert a következő évben a reászállott házrészt eladta 70 forintért Dorottyának és általa az óbudai klarissza kolostornak és minden egyéb adományt érvénytelenített. (1376. II. 16.) Ismerjük az apácák bérleti szerződését 1411-ből, amelyet Magyar Miklós ötvössel kötöttek évi 16 forintban állapítva meg a bért. (1411. IV. 6.) A házat ekkor a Szt. Miklós utcában állónak mondták. Nem tudni mi az oka, hogy 1427-ben ugyancsak Miklós ötvössel újabb szerződést kötöttek, de ebben csak 10 forint bér fizetéséről volt szó. (1427. VILI. 16.) A házról a továbbiakban még annyi ismert, hogy Mátyás király a gyilkos Téli János deáktól reá háramlóit házat coborszentmihályi Cobor Jánosnak és Imrének adományozta, de a klarisszák panaszára hamarosan érvénytelenítette ezt az adományt. (1475. I. 13., 1475. V. 22.) A ház helyét ekkor a Boldogasszony egyház környékén határozták meg. 3.7.8. Boldogasszony plébániaegyház Krisztus Teste konffaternitása (és oltára) - (Hans Österreicher) Kizárólag a szomszédok révén, mégis alaposan ismerjük a város német vezetőrétege által vezetett Krisztus Teste társulat (konfratemitás) házát. Első említései 1375-ből és 1376-ból a Boldogasszony egyház, vagy a Krisztus Teste oltár telkének, illetve házának mondják. (1375.1. 17., 1375. V. 20., 1376. II. 16.) Később ugyanezen szomszéd okleveleiben már megnevezik a Krisztus Teste társulatot (1411. IV. 6.), továbbá a ház bérlőjét Hans Österreicher ötvöst. (1427. VIII. 16.) A másik szomszéd okleveleiben a század második felében hallunk újból a Boldogasszony egyház konfraternitásának házáról. (1464. V. 26., 1483. VIII. 11., 1483. VIII. 24., 1484. III. 23., 1484. XI. 14., 1492. V. 10.) 3.7.9. Stibor ? - / - Budai Órmény István bíró - péterváradi ciszterciek boldogasszony egyház környékén, Szt. Pál utca" (Hauy 196-197. ? - Hess András tér 4. ?) Az idősebb Stibor, erdélyi vajda 1413-ban kelt oklevelében említette meg házát a Boldogasszony egyház plébánosa házának szomszédságában (1413. V. 1.) 1428-ban az ifjabb Stibor házában lakó ötvösről értesülünk Perényi Miklós végrendeletéből. (1428. V. 27., 1428. VI. 29.) Az ifjabb Stibor 1431-ben készített végrendeletében pedig meghagyta, hogy a Boldogasszony egyház környékén álló házát adják el, és árán misealapítványt hozzanak létre. (1431. DC. 4.) Kérdés, hogy azonosíthatjuk-e ezt a házat a Boldogasszony egyház Krisztus Teste konffaternitása házának szomszédságában. A plébániaház ugyanis az egyház temetőjében emelkedett, tehát szintén a Boldogasszony egyház környékén. A házban lakó ötvösök és a házsorban felbukkanó hasonló helymeghatározás (ld. az óbudai klarisszák házát) alapján feltételezzük az azonosítást a későbbi péterváradi ciszterci házzal. Imre péterváradi ciszterci apát egy 1464-ben kiállított oklevél tanúsága szerint körülbelül hét évvel azelőtt megvette budai Örmény István volt bíró és esküdt házát 600 forintért. (1464. V. 26.)