Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Boldogasszony egyház tűnik fel, ahová a mártír testét először eltemették. 62 1225-ből a pesti plébánosról olvashatunk, és 1232-ben mindkét Pest polgárait nevezte meg egy oklevél. 63 Viszonylag később tűnik fel a hegy neve. A magaslatot, melyről Szt. Gellértet letaszították a legendák és krónikáink Kelenföldi hegynek nevezik. 64 Sőt a Margit királyleány szentté avatásáért folytatott vizsgálatok jegyzőkönyveiben már az 1270-es években előfordul a Szt. Gellért hegye kifejezés. 65 Ezeknél a neveknél ősibb lehet azonban a Pest-hegy, Pesti-hegy név, bár írott formában csak a 14. század elejétől maradt ránk emléke. 66 A kevés számú korai adatot a szakirodalomban sokan és sokféleképpen próbálták magának a helynévnek elemzésével gazdagítani, a nyelvtörténeti eredmények azonban nem egyértelműek és nem képesek a hiányzó történeti forrásokat pótolni. Pest minden bizonnyal bolgár-szláv eredetű szó a magyar nyelvben, ebből azonban még nem következik, hogy a helynevet helyi bolgár lakosoktól vették volna át a honfoglalók. A szóátvétel helye és ideje nem ismert, és könnyen elképzelhető, hogy az már a honfoglalás előtt bekövetkezett. 67 Pest neve kemencét, vagy barlangot jelentett, és annyi bizonyos, hogy az Árpád-korban ezt a jelentést még értették, hiszen a betelepedett németektől származó Ofen és a feltehetően a muzulmán népcsoporttól származó, török eredetű Bécs helynevek ugyanarra a területre vonatkoznak és azonos jelentésűek. 68 Azt viszont nem sikerült tisztázni, hogy mit jelöltek eredetileg a Pest szóval, mivel két lehetőség egyaránt szóba jöhet. A kemence értelmet követve római városok romjain újjáéledő települések neveit vehetjük számba: Vmdobona - Bécs, Sopianae - Pécs, amelyek esetében a romokat mészégetésre hasznosító iparosok kemencéi adtak volna a honfoglaló magyarság számára a helyszínnek jellegzetességet. 69 A barlang értelmet követve a mai Gellért-hegy dél felől megnyíló öblös barlangja adhatott volna nevet a hegynek, amely hatalmas szájával akár a kemence érzetét is kelthette. 70 A hegy nevét azonban akár meredek sziklái után is kaphatta, mivel ilyen jellegű névadás barlang nélküli, de sziklás hegyek esetében is ismert. 71 A fenti adatokból a történész által csupán az állítható bizonyosan, hogy all. században a Pest név a szigetet, és a révet is jelölte, és a bal parton minden bizonnyal valamilyen település is létezett, amely szintén a Pest nevet viselte. Itt éltek a királyi szolgáltató népekhez tartozó pesti hajósok, akik a rév forgalmát bonyolították, valamint a már említett mohamedán népesség. 72 A jobb part ugyanakkor még lakatlannak tűnik, bár a rév kikötője körül bizonyosan állt néhány épület. A rév egyébként feltehetően ekkor is már ott helyezkedett el, mint a későbbi századokban, vagyis a ma Ördög-ároknak nevezett patak torkolatától kissé feljebb, északra, tulajdonképpen a mai Várhegy lábánál. A tatárjárás előtt kialakuló Kispestről, német nevén Kreinfeldről sem tudunk sokkal többet, régészeti emlékanyagát sem ismerjük. Az írott források csupán az itteni szőlők és szántóföldek miatt emlékeznek meg a településről a 13. századtól kezdődően. Legenda S. Gerardi maior [saec. XIV., ad 1046]: „in ecclesia beaté Virginis in Pest... sepultum esset in capella beaté Virginis in Pest' (SRHII. 504) 1225/Pp.: „plebanum de Pest, Waciensis diocesis" (Veszp. k. m. It. Dec. Episc. 2, MOL Df 200005, BTOE I. 12. sz.); 1232/1395: „cives utriusque Pest* (Veszp. k. m. It. Dec. Episc. et Cap. 7, MOL Df 230056, BTOE I. 16. sz.) Chron. Saec. XIV. [<Gesta saec. XI. ex.]: „de monte Kelenfeld" (SRHl. 341); Legenda S. Gerardi maior [saec. XTV., ad 1046]: „de monte Kreenfeld" (SRH 11. 502); Vita b. Margaritae [1276/saec. XIV]: „Iuvenis... Petrus filius Vhank in hospitali sancte Elizabeth sub monte, qui dicitur sancti Gerardi" (Catalogus 2021, cf. uo. 1528-1529); Margit legenda [1276/1510]: ,^zent ersehet azzonnak ispitalyaban zent gelyert hegye alaf y (Margit 1990. 148.); 1312: „vineam suam Eydel vocatam sitam sub monte Owmperg vocato" (MOL Dl 29662); 1329: „in monte Pesf (Eszt. k. m. lt. 41-1-8, MOL Df 237209); cca 1330: „quomodo miserit ipsum infra de monte PesT (Vat. kvt, Cod. Lat. 8541. f. 69 v ) MTESZ 'Pest' címszó; KNIEZSA István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. I—n. Budapest 1955. 'Pest' címszó; Bolgár etlmikumra utaló egyéb adattal nem rendelkezünk. Ofen első említése: 1235u: „Wernherum de Ouen" (BTOE 1. 20. sz.); Bécs első említése: 1268: „terram Wiubech cum palatio super eadem existenti" (MOL Dl 667, BTOE I. 84. sz.) GYÖRFFY 1973. 259-260; GYÖRFFY 1998. 543-544; BÓNA 1998. 24. IRÁSNÉ MELIS 1983. 35; Kiss 1988. 'Budapest' címszó. Kiss 1988. Ld. 'Pes-kő', 'Pécs-kő'címszavak A pesti hajósok első említése: 1268: „nautas dePesth" (MOL Dl 105993, BTOE1. 86. sz.), a továbbiakra ld. KUBINYI 1964. 104-106.
