Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

boltot (,JSchint Gwelb") Leonhard Gallinzertől és feleségétől, Ursulától, Hans Pemfflinger özvegyétől évi 32 forintért, amelyet korábban Heinz Pevner bérelt. (1514. II. 25.) Gallinzer Hans Pemfflinger özvegyének második férje volt, aki Pemfflinger cégét is átvette. Az üzlet elhelyezkedésére az „unter den Gewandlauben" kifejezést olvashatjuk. A „Laube" fedett, árkádos folyosót, tornácot jelent, ahonnan nyíltak a posztóeladás szinterei a boltozott, üzlethelyiségek. Bécsben szintén ismert volt ez a kifejezés („ unter den Lauben, langen Gewandlauben, langen Tuchlauben, gewölbte Lauben, kurzen Tuchlauben "), Pozsonyban is előfordult hasonló („ Tuchscherer Lauben ").

616 A kifejezés értelmét világosan a középkori üzletek, elárusítóhelyek ábrázolásaira tekintve érthetjük meg, amelyeken számos esetben látszik az utcára nyíló üzletablak és elárusítópult felett futó féltető. Feltehetően fából készült tornác haladt a boltablakok előtt az utcán a homlokzatok előtt végig, amely mára mind Bécsben, mind Budán elpusztult. Az Uri utca déli szakaszán, a keleti oldalon több középkori házon megfigyelhetők az üzletek elárusító ablakai, a felettük látható konzolcsonkok valószínűleg ezt a féltetőt tartották, (pl. Uri u. 13.) Az üzlet boltozott helyiségben lehetett elhelyezve, a „Schintgwelb" egyértelműen olyan helyiséget jelent, amely boltozattal bírt. Ezt egyébként megerősíti egy később még idézendő oklevél, amelyben a posztó eladására szolgáló boltok soráról írtak. („ boltarum ubipanni vendi censuerint" - 1440. VU. 27.) A német kifejezés előtagja véleményem szerint a posztókészítés utolsó munkafázisára, a nyírásra utal (ld. schinden = nyúzni). A Schindgewölbe olyan boltozott helyiséget jelölt, ahol a posztó nyírását végezték. Ugyaninnen árusították a nyírással már késszé tett posztót.

617 Buda leggazdagabb posztókereskedőit magyar környezetben általában a foglalkozásuk után „nyírőnek" nevezték meg a források. A posztósüzletek előtt húzódó utcát is általában Nyírő utcának hívták, a Posztómető utca kifejezés mindössze egyszer fordul elő forrásainkban. Ebből pedig arra kell következtemünk, hogy a nyírást a posztósboltokban végezték, és a posztókereskedők egyben nyírok is voltak. A posztósboltok pontos helyét az utcanév meghatározásán túl a 15. század első feléből származó adatokból ismerhetjük meg. 1427-ben a város tanácsa előtt Wolfgang Timauer 4 forintért vett bérbe a Boldogasszony plébániától egy házat és a hátulról hozzácsatlakozó kamarát (camera), amely posztó vágására (posztómetésre) szolgált („cameram lapideam pro incidendis pannis aptam eidem domui a tergo imediate annexam ", az oklevél hátán olvasható: ,£uper domo et camera pannicidarum"). A bér mutatja, hogy az épület nem lehetett túlságosan nagy. (1427. XII. 1.) Az oklevélben csupán a szomszédokat - Wolfgang Tirnauert és Komád Mehlmeister esküdtet - nevezték meg, ám ez segítségünkre van további forrás illesztésére, és így a posztósbolt közelebbi meghatározására. 1440-ben ugyanis a hűtlenné vált Wolfgang budai polgár házát I. Ulászló király eladományozta a néhai gersei Pető fia János fiainak, Lászlónak és Petőnek. (1440. VII. 27.) Az oklevél részletes helymeghatározása kétségtelenné teszi, hogy ugyanazon Wolfgangról és az ő ugyanazon házáról volt szó. Északról a szomszédban Mehlmeister esküdt (,jnagistri Meel civis ") lakott, a ház a posztósboltok felső végén helyezkedett el („in superiorefine boltarum ubipanni vendi censuerint"). Megtudhatjuk továbbá az iratból azt is, hogy ez a helyszín a két Szt. György utca közötti háztömb területén feküdt. Csupán arról nem nyerünk felvilágosítást, hogy a háztömb melyik oldalán emelkedett az épület. Mivel a mai Uri utcának a Szentháromság utcától délre eső szakaszát Nyírő utcának, vagy Posztómető utcának is nevezték (ld. Várnegyed - Utcák, terek), ezért a posztósboltok a háztömb nyugati oldalán sorakoztak. A háztömb keleti oldalán egyébként is a hetipiac helyezkedett el, ahol a kalmárüzletek sorát mutattuk ki. (Ld. a hetipiac elemzését) A posztósüzleteket, boltokat a források tanúsága szerint a háztól önállóan is bérbe adták, mint Freiberger bérleménye mutatta. A házak tulajdonosai nem estek minden esetben egybe a posztósüzletek használóival. Az alábbiakban még néhány erre a házsorra helyezhető ingatlant mutatunk be. 616 Bécs - PERGER 1967/69. 94-99; Neidhart-fresken um 1400. Die ältesten profanen Wandmalereien Wiens. Wien 1987. 32-33. Pozsony-ORTVAY 1905. 95. 617 A posztókészítésre ld. MÁLYUSZ 1963. 153-187. Mályusz hangsúlyozta a nyírás nagy szakértelmet kívánó foglalkozását, valamint a nagytömegű félkész durva posztó kereskedelmét.