Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Nikolaus Ebendorfer, kereskedő, főleg itáliai árukkal foglalkozott, ismert Malmasierer és Raiffal neve is, amelyek egyegy itáliai borfajtától erednek (németesen: Malwazier, Rivoglier), bort a királyi udvarnak is szállított, 1475 és 1504 között folyamatosan kimutatható a tanácsban mint esküdt.

612 Kérdés, hogy a Szabó Mihály név mögött, melyik német polgár neve lappang. 1505-ben Szabó Mihályt még a Nyírő utcában írták össze Pemfflinger háza mellett, majd a lajstrom végén a Tikvásáron lakónak mondták. Ennek esetleg az is lehet magyarázata, hogy Szabó Mihály háza mindkét utcára kiterjedt, és ezért a két összeírásban kétféleképpen nevezték meg helyét. Hasonlót tapasztaltunk Königsfelder esetében is a fentiekben. Az 1510 körül készült dézsmajegyzékben feljegyezték még Varga Mártont, aki a baromfipiacon lakott.

613 KRITIKA Fel kell hívnunk a figyelmet arra a több szerzőnél is felmerülő hibára, hogy a kalmárokat nem különítik el a nyiroktól, vagy a patikárosoktól. A pontos megkülönböztetésre Mályusz Elemér hívta fel a figyelmet.

614 Pataki Vidor például a posztómetőkkel, nyírőkkel azonosította a kalmárokat, ebből következően utcáikat is egynek vélte. Pataki tévesen helyezte el a középső háztömbben a Francesco Bemardi bérleményére és a Simon bán fia János ingatlanára vonatkozó adatokat. Erre vezette a csak itt előforduló platea Gallicalis kifejezés, amelyet ő a Szentháromság utcával azonosított. Ez a megfejtés helytelen, hiszen a platea Gallicalis az Olasz utca érdekes névváltozatának tartható, és nem szükséges feltételeznünk egy külön Francia utca létét, amelyre egyébként semmilyen más adat nem utal. Valószínűleg nem itt kell elképzelnünk a Vogelweider házat és szomszédait sem, amelyekre „a nem messze a tanácsháztól" kifejezés vonatkozik. Minthogy tulajdonosaik vezető német kereskedő polgárok voltak feltehető, hogy inkább a mai Uri utca nyugati házsorában, esetleg a Szentháromság utca északi házsorában kereshetjük ingatlanukat, vagyis valahol szemben a Tanácsházzal. b. NYUGATI OLDAL - POSZTÓSÜZLETEK / GEWANDTLAUBEN Nyírő utca, Szt. György utca, Hátsó utca, Halszer / unter den Gewandtlauben A távolsági posztókereskedelem jelentette a középkor folyamán mindvégig a város német vezetőrétegének egyik legfontosabb foglalkozását és jövedelmének forrását. A posztómetők, vagy korabeli magyar nevükön a nyírok (németül: „Kamerherr oder Gewandtschneider", latinul: ,pannicida") céhbe tömörülten folytatták kereskedelmi tevékenységüket. A Jogkönyv megszabta, hogy kizárólag posztót adhattak el, az egyéb szöveteket a kalmárok forgalmazták. Tilos volt otthonaikban árusítani, a kereskedést az erre a célra szolgáló kamarákban végezték.

615 Talán helyesebb, ha a mai nyelvnek inkább megfelelő üzlet szót használjuk elárusító helyiségeikre, hiszen a német „ kamer "-nek és a latin „ camera "-nak megfelelő magyar kamara szó ebben az értelemben ma már nem használatos. A posztósüzletek sorának német elnevezését egy ritka, német nyelvű oklevél őrizte meg számunkra. Wolfgang Freiberger posztókereskedő, budai kisbíró 1514-ben három évre bérbe vett egy (posztó árusító) 612 KUBINYI 1978. 49. j. 613 1510k: „Martinus Worga ubi aves venduntur" (Veszprémi k. m. lt. Budai bortizedjegyzék, MOL Df 200608) 614 MÁLYUSZ 1963. 160-161. 615 „Die kamerherren oderr gewant sneiderr süllen in kainerr kram gewandt oderr spetzerey habenn oder türren verkauffen, sunderr aller lay wullen gewant mügén sy verkauffen, gantz vnuersniten oder pey der ellen aus sneiden, Wie sy wellen. " (Ofner Stadtrecht 71. sz.) „Dy purgerr oderr anderr kaufleüt, all zu Ofenn süllen kainer lay gewant in iren herbergen noch in iren heuseren auf den kauf versneiden pey der eilen... " (Ofner Stadtrecht 80. sz.) „Dy kamer Hern ader gewant Schneider sullen czwen auss yn geben, dye da schweren, Vnnd sy sullen kainerlay Cingewant feyl turren haben Nach kainerlay gestup... " (Ofner Stadtrecht 176. sz.)