Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Ekkor már a vele szomszédos másik ház a tulajdonában volt, mivel az egyik szomszédként őt, a másik szomszédként pedig egy bizonyos néhai Haliért nevezték meg. A másik házat tehát már régebben birtokolta az érsek. 1395-ben testvérei, Miklós tárnokmester és István udvarmester lemondtak az érsek javára ennek a háznak őket illető tulajdonáról, amelyet korábban nagybátyjuk, Kanizsai István zágrábi püspök szerzett. (1395. XII. 20.) Ez a nagynak mondott ház azelőtt ugyanis „pocakos" János kőfaragóé volt, aki elzálogosította nevnai Treutel Jánosnál. 1374-ben I. Lajos király 3000 forintért kiváltotta a zálogból a házat és megvásárolta János kőfaragótól, majd István püspöknek adományozta. (1374. XI. 30., 1374. XII. 21.) A város előtt viszont olyan értelmű oklevelet állítottak ki, amely szerint István püspök vásárolta a házat János kőfaragótól. (1374. XII. 15.) Az ellentmondás magyarázatát István püspöknek az adománylevélben nem részletezett hűséges szolgálataiban kereshetjük: feltehetően pénzbeli tartozását egyenlítette ki ebben a formában az uralkodó. Az oklevelekben szomszédokként egyrészt Ákos fiait nevezik meg, másrészt Miklós kancellárt. Kanizsai István, Lőrinc fia, zágrábi püspök volt 1356-1375 között, közben 1362-1366 között szlavóniai helytartó, elhunyt 1375-ben.

529 János kőfaragó, budai polgár, 1352-ben hercegi relator, feltehetően ő építette 1362-ben a leleszi premontrei kolostor tornyát, 1365-ben a királyi épületek emeléséért I. Lajos királytól budai házadományban részesült.

530 Ennek a háznak a története azonban még tovább is követhető, ha „pocakos" Jánost azonosnak vesszük, ahogy a művészettörténeti szakirodalom teszi, azzal az azonos nevű kőfaragóval (lapicida), akinek számára I. Lajos király 1365-ben (1365. II. 4.) építészi szolgálatai jutalmául házat adományozott. Az ekkor megnevezett szomszédok egyike ekkor is Miklós, a királyi titkospecsét jegyzője, a másik pedig szentdemeteri Besenyő Gergely fia István. így megmdhatjuk, hogy a házat egy bizonyos Cracherius mestertől (Krazer?) vásárolta a király, korábban pedig zsidók lakták, bizonyára az országból történt kiűzetésük előtt. Zsadányi Besenyő Gergely, János fia, 1346-1349 között a besenyők ispánja, 1346-ban a kunok rektora, 1351-ben királyi relator, 1355-ben királyi kiküldött, a marcelházi Besenyő család őse. Fia, István méltósága nem ismert.

531 Tehát Kanizsai János érsek az esztergomi Szűz Mária kápolnának adományozta a két, egymással szomszédos házat, és az alapító levél világosan elénk tárja és megerősíti az előbb ismertetett azonosítást, amikor elmondja, hogy a házak szomszédos tulajdonosai 1396-ban a Szt. János kapu felöl a néhai Miklós kancellár, illetve észak felől a néhai Haller voltak, mindkettőjük nevével telálkozhrnk az előző tulajdonosok szomszédjaiként is. (1396. ÍV. 20.) Fel kell tehát külön is hívnom a figyelmet Miklós kancellárra, mint a kapu melletti saroktelek tulajdonosára. Az érsek adományát megerősítette a város is oklevelével. (1396. VI.24.) A házat az esztergomi káptalan és azon belül a kápolna rektora, aki kanonok is volt, kezelte, jövedelméből tartották fenn a kápolna javadalmasait. Ez azt jelentette, hogy a többi egyházi háztulajdonhoz hasonlóan rögzített összegű bérleti díj fejében kiadták. 1423-ból ismerünk egy szerződést (1423. ILL 23.), amelyben Andreas Greis varga évi 17 forintért bérbe vette a kisebbik házat. A nagyobbik sorsa azonban érdekesebben alakult, mivel 1428-ból ismerjük Palóci György érsek oklevelét, amelyet arról adott ki, hogy budai érseki szállását a Szt. György piacon, a kápolna házában tartja, és ezért 50 forint bért köteles fizetni a kápolna rektorának. (1428. X. 11.) Úgy tűnik tehát, hogy ezt ekkor már az érsekség használta budai rezidenciaként. A kisebbik házat azonban még 1434-ben is polgári bérlőknek adták ki (1434. V. 2.), Tamás császári varga bérelte ki ekkor évi 15 forintért. Egy évvel később azonban Tamás varga és egy bizonyos Zakariás kereskedő a város előtt 500 forintért eladták a házat György érseknek, ami kicsit furcsa, mivel a ház bérleti díjáról nem esik szó az oklevélben, és a vételár is igen magas. Az ügylet megértéséhez azonban nem rendelkezünk több forrással. 529 ENGEL 1996. II. 122. 530 A művészettörténetírás egész generációja „Pocakos" János mesterben és műhelyében vélte felfedezni a királyi palotától a Boldogasszony-templomig megannyi budai épületnek építőjét a 14. század 60-as, 70-es éveiben. Az utóbbi évek kutatási eredményei mára teljesen megcáfolták ezt a tetszetős és a valóságnál jóval egyszerűbbre sikerült képet, amelyben együtt volt minden: a mester, a mű és a biztos keltezés is. KUMOROVITZ 1966. 23, 116. j.; Magyarországi művészet 1300-1470 körül. Szerk. MAROSI Ernő. Budapest 1987. 174,391,403, 525,796. 531 ENGEL 1996. B. 35.