Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
1353-ban az akkor már szlavón bánságot is viselt Ugali Pál megvásárolt egy házat a ferences kolostor szomszédságában 600 forintért egy bizonyos Erzsébettől, a néhai Móric özvegyétől, valamint lányától, Elekus fia János fia János feleségétől. (1353. XI. 8.) Később Ugali Pál leánya, Orsolya atyjától reászállt budai és fehérvári házbirtokát 1369-ben férjének, nezdei Besenyő Mátyásnak adta. (1369. IV. 5., 1386. X. 7.) Ez az adomány azonban úgy látszik, a rokonok beleegyezése nélkül történt, mert egy 1385-ből származó iratban Besenyő Mátyás és Ugali Pál egyéb leszármazottai között az országbíró előtt folyó perről olvashatunk. A felek a budai káptalan előtt végül is kiegyeztek, amelynek során Besenyő Mátyás megtarthatta a fehérvári házat, de kénytelen volt átadni egy visegrádi házat, és megfizetni azt a 300 forintot, néhai felesége budai házának vételárát, amelyet még felesége kapott Lajos királytól. A király ezt a házat a ferenceseknek adományozta. (1385. LT. 3.) Az adatok meglehetősen hiányosak. Miért vásárolt Ugali Pál egy újabb házat 1353-ban, amikor hét évvel korábban már szinte ugyanott királynői adományban részesült? A szomszédok megnevezése miatt két különálló épületre kellene gondolnunk. Mégis a későbbi örökösödési perben 1385-ben csak egy budai házról esik szó. Az mindenesetre ezekből az adatokból biztosra vehető, hogy I. Lajos király a ferences kolostort bővíttette, mégpedig 1369 után. A házat pedig Ugali Pál 1353-ban vásárolta. Figyelemre méltó, hogy amíg Pál a házat 600 forintért vette, addig Orsolya 300 forintért adta el. Lehet, hogy a Pál által vett házat megosztották fia, Miklós és leánya, Orsolya között, és csak ezt a fél részt vette meg a király. Bonyolítja a kérdést, hogy még 1345-ben Ugali Pál a budai káptalan előtt minden öröklött és szerzett birtokát megosztotta testvéreivel Miklóssal és Antallal, amelyek között szerepel egy budai ház is. (1345) Tehát Ugali Pál már azelőtt is birtokolt házat Budán (valamint Visegrádon és Fehérvárott), hogy Erzsébet királynétól adományt szerzett volna. Az Ugaliak háza (avagy házai) feltehetően a ferences kolostortól délre, a királyi palota irányában helyezkedett el, hiszen a kolostort erre felé lehetett bővíteni. 1353-ban a ház másik szomszédja Chendel János volt. 15. SZÁZAD VÉGE - 16. SZÁZAD A későbbi időkből két házcsoportot ismerhetünk meg: 1.2.3. Szapolyai - Werbőczy ,jSzt. János utca, ferences kolostor környékén " A Szapolyai házra közvetlenül nagyon kevés forrás vonatkozik. Legkorábbi adatunk feltehetően a ház megszerzésének módját tárja elénk. 1467-ben Lórántfi Mihály Mátyás király előtt az ellen tiltakozott, hogy a Szapolyai testvérek, Imre és István hatalmaskodva elfoglalták Dunajec vára és egyéb birtokok és birtokrészek mellett egy budai házukat. Evvel szemben Imre és István azt állították, hogy ők a jogos birtokosok és ezt oklevéllel is tudják igazolni. (1467. ILI. 21.) Sajnos pontosan nem jelölték meg a ház helyét, ezért némileg bizonytalanságban maradunk. Tudjuk ugyanis, hogy később Szapolyai János a Szt. János utcai házon kívül a váralján, a Duna partján is rendelkezett háztulaj donnai. (1528. V. 28.) Következő adatunk már a 16. század elejéről származik. 1503-ban Szapolyai János budai házának udvarbíróját, pesti Bodó Mihályt említették meg egy hatalmaskodás kapcsán. (1503. I. 10.) 1524-ből fennmaradt két idézés, amelyet János vajda házában kézbesítettek, és egyikük megemlíti, hogy az épület a ferences kolostor környékén emelkedett. (1524. V. 23., 1524. XI. 14.) Szintén ebben az évben budai házában állít ki a vajda oklevelet. (1524. III. 21.) Ugyanezt a helymeghatározást olvashatjuk a budai káptalan 1525-ből származó jelentésében arról a vizsgálatról, amelyet királyi parancsra a vajda házában tartottak a hatvani országgyűlésen történtek ügyében. (1525. VHI. 8.) Szapolyai János, István nádor fia, 1487-ben született, atyjától hatalmas birtokokat és örökös szepesi ispáni címet örökölt, 1510-1526 között erdélyi vajda volt, az 1514-es parasztlázadás leverője, a mohácsi csata után az egyetlen számottevő haderő birtokosa, királlyá választották és még 1526 novemberében megkoronázták, 1528-ban Ferdinánd hadai elől Lengyelországba menekült, de 1529-ben Szulejmán szultán támogatásával újra övé lett Buda és az ország nagyobb része, elhunyt 1540-ben.
