Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

Szentpétermártír / bei St. Peter [1403-1439]: pey sand Peîerr ... Mem Von der huet pey sandpeterr ... unter dem perg, pey sand Peters kirchen (Ofner Stadtrecht X/B, D, 33,45,154 sz.); 1505.: ad sanctum Petrum (MOL Dl 38568); 1510: Petro Ferenczy de sancto Petro martyre (MOL Dl 22014); 1529: in suburbio civitatis nostre Budensis Zenthpetermartyr vocate (MOL NRA 589-5) A hegy északkeleti lábánál, részben a hegyoldalon, nagyrészt azonban a Duna partján és a völgytorkolat (Taschental) kiszélesedő síkján fekvő városrész, amely a későközépkorban önálló plébániakörzetet alkotott. Határait a plébánia területének 144l-es leírásából ismerhetjük meg, amely külön-külön járta be a Boldogasszony és a Szt. Mária Magdolna plébániák váralji területétől elválasztó vonalat. Mindkét határjárás a Régi királyi ház alatt, már a hegyoldalon indult ki, és vezetett egymással ellenkező irányba. Ezáltal a Boldogasszony és a Szt. Mária Magdolna plébániákhoz tartozó városrészek közrefogták a Szt. Péter mártír plébánia területét. A határvonal pontos értelmezése a benne leírt helyrajzi pontok legtöbbjének megoldatlan azonosítása miatt máig bizonytalan. (Ld. A plébánia határjárások elemzését) Északon Szentpétermártír közvetlenül Felhévízzel volt határos az először a 14. század végén említett városfal vonala mentén. (Ld. Buda város határa) A Szt. Péter mártír egyházra vonatkozó korai adatok bizonyítják, hogy a városrész már az alapítás idején benépesült. Tatárjárás előtti településre nem utalnak írott forrásaink, és a régészeti kutatások sem találták ennek nyomait. A Szentpétermártír városrész különlegessége, hogy részben egy római kori katonai tábor és település romjain épült fel, amelynek szabályos négyzethálós utcahálózata hatással volt a középkori település kialakulására. Az utóbbi évek régészeti feltárásai, a Víziváros legkorábbi térképei (de la Vigne, 1686 - Matthey, 1740-50) és a Víziváros 1695-ben készült házösszeírása segítségével igazolható, hogy a mai utcák nyomvonala a Duna-parti síkon, a mai Fazekas/Horvát utcától keletre eső területen a 17. század végén felmért utcákéval azonos, és feltehetően fő vonalaiban megegyezik a középkori utcahálózattal is.

308 Az erre a területre jellemző párhuzamos és merőleges utcákból álló hálózat egyes pontjain (Fő utca, Csalogány utca) a római település romos útvonalainak felhasználásával alakult ki.

309 A római épületek maradványai a 13. században még szemmel láthatóak kellett, hogy legyenek, amit a római falak középkori bontása, esetenként alapokig történő kibányászása bizonyít. Szentpétermártír esetében tehát romkontinuitásról beszélhetünk, amely alapvetően befolyásolta a település utcahálózatának kialakulását. A városrész történetére vonatkozó írott és régészeti források csupán szórványosak. A 16. század elején a dézsmajegyzékekből leszűrhető kép alapján a negyed, mint jelentős kézműves település jelenik meg előttünk, amelynek lakossága nagyrészt magyar, jóval kisebb részben német, a lakosok között tanácstagok is találhatók. A Jogkönyv mintegy száz évvel korábbi állapotot leíró rendelkezéseiből még alárendeltebb szerep olvasható ki. Ekkor két választott polgár képviselte a városrészt a tanács előtt, de nem a tanács tagjaként. A német lakosság aránya ezidőtájt még magasabb lehetett, hiszen az itteni piacon, csakúgy, mint fent a hegyen, a kofák arányát kettő az egyhez állapították meg a németek javára. A mai utcahálózat annak ellenére, hogy nagyrészt őrzi még a középkori elrendezést, a ránk maradt középkori utca elnevezésekkel csak néhány esetben feleltethető meg, az egykori ingatlanok azonosítása pedig egyelőre nem lehetséges. Az utcák neveinek elsődleges forrása az 1510 körül készült dézsmajegyzék, ezenkívül csupán néhány oklevél bővíti ismereteinket. A városrész központja a et civium multitudine sub spe prémisse libertatis ampliata, magnificata et aggregata in hanc presentem opulentam aucta civitatem et quamvis ipsa vulgari denominationis Buda appeletur, tam in cunctis suis rebus et agendis, negotiis scilicet et privilegiis ipsorum litteris etiam et codicibus non huius denominationis Buda, sed ipsius vocabuli Pesth titulo semper et ab antiquo usa et predotis libertatibus ac prerogativis gravisa fuisse et nunc gaudere..." (Pozsony v. lt. 2173, MOL Df240797) NAGY 1964. 181-245; VÉGH 1999b; VÉGH 2000. Pontosabban a mai utcák vonalát az 1940-es évektől kezdődően újraszabályozták párhuzamosan a városrész jelentős átépítésével. Ez azt jelenti, hogy az eredeti utcákat kiszélesítették, nyomvonalaikat kiegyenesítették. Tehát valójában az 1940-es évekig fennállt utcarend feleltethető meg szabatosan a 17. század végének térképeivel és házösszeírásával. A hegyoldal mai utcahálózatát csak a 19. század elején alakították ki! Ez egyelőre a Fő utca és a Csalogány utca esetében igazolható.