Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)

18. századi térképeken még láthatjuk a mocsaras tavat. A Szék-tóból észak felé kivezető Aszú-völgy a mai Irhás-árok alsó szakaszával azonosítható eszerint, amely a Madár-hegy és a Gazdagrét között található. A völgyön felfelé haladva érték el a szőlők közötti, Örsről jövő utat úgy, hogy a határ a völgy alján lévő árokban haladt. Eszerint az út a mai Törökbálinti útnak felel meg. Még mindig a völgyet követve érték el a Keszire az Irhás-árkon át vezető utat, sőt továbbra is a völgyben haladó úton mentek a Kemecse hegy lábához. Ez valószínűleg a mai Ördög-orom lehetett. Déli oldalán terülhetett el a Kezmező nevű rét, amelyen át már dél felé fordulva keresztezték a Kalácsné-völgyét minden bizonnyal a mai Farkas-völgy alsó szakaszát, majd megmásztak a Méh-hegyet, a mai Farkasréti tér alatti lapos hegygerincet. A Méhhegyről a Sasadra menő útra mentek le, és ezen elhaladtak a sasadi Szt. András templom előtt. A falun túljutva elérték a bejárás kezdetét, amely alatt volt a Budáról jövő országút már a hegyek alján, vagyis a mai Budaörsi út őse. Sasad falu tehát a Farkas-völgyet keletről szegélyező hegygerinc alsó szakaszán keresendő mindenképpen a Budaörsi út fölött a mai Beregszászi és Dayka Gábor utcák közötti területen. Ezt a területet szeli át a Sasadi út, amely - ha következtetéseink megállják helyüket - ma is helyesen őrzi a falu emlékét. Nevegy területét tehát nagy vonalakban a keserűvíztelepek, az Irhás-árok, az Ördögorom és a mai Sasad határolják, vagyis nagyjából a mai Gazdagrét területének felel meg. Maga a falu völgyben feküdt (1463), ezért maradványait a mai Gazdagrét területén kellene keresnünk. A gazdagréti lakótelep építése során talált településmaradványok feltehetően Nevegy faluval azonosak.

176 A határjárás elemzésének végén visszautalunk a pécsváradi alapítólevélre, amely szerint Nevegy fél mérföldre terült el Kánától a hegyek között. Az általunk meghatározott terület valóban kb. 4 km-re, vagyis mintegy fél mérföldre található az apátság romjaitól. Nem ismerjük Nevegy falu eredetét. A pécsváradi apátság bizonyára királyi adományként kapta tulajdonát. Bár az apátság alapítólevele és annak 12. századi átirata hamisítványnak bizonyult, az 1220 körül készült átiratot már hiteles oklevélnek tartják. Eszerint a királyi adomány még 1220 előtt születhetett, és érvényességét bizonyítja, hogy többszörös pápai és királyi megerősítést nyert.

177 Az átiratok és megerősítések idejében az apátság feltehetően rendelkezett is azokkal a birtokokkal, amelyeket az iratokba foglaltak. Esetleges még fönnálló kétségeinket eloszlatják azok a 15. század elején, már a dézsmaper idején írt oklevelek, amelyek az apátság birtokának mondják Nevegyet a sasadi plébánia határai között.

178 (1433/1434) A per nem is Nevegy birtoklása, hanem annak dézsmái miatt keletkezett az apátság és az esztergomi káptalan között, a nyilvánvalóan kétértelmű egyházjogi helyzetben, miután a sasadi plébánia dézsmáját Zsigmond király a káptalannak adományozta. A per ismertetése meghaladja munkánk kereteit, csupán annyit jegyzünk meg, hogy 1435-ben a bázeli zsinat kiküldött bírái a káptalan javára ítéltek és annak ellenére, hogy a per az 1470-es évekig elhúzódott, úgy tűnik ezután már folyamatosan a káptalan szedte be a tizedet Sasad plébániájának teljes, tehát Nevegyet is érintő területén. Az 1531-ből fennmaradt sasadi dézsmajegyzékben felsorolt szőlődűlők között megtaláljuk azok neveit is, amelyek már a nevegyi tizedper irataiban is szerepeltek az 1460-as évektől folyamatosan, nevezetesen Gombamái és Új mái szőlődűlőket Nevegy puszta területén. Ezek pontos helyét sajnos nem ismerjük. A környező falvak lakosai azonban még a 17. század végén is ismerték Istenkútja, Akasztóhegy, Kányakapu, Mázas helyét, a mai Dobogóhegy és a Budaörsi út Gazdagrét alatti területén.

179 Nevegy falut 1433-ban már néptelennek mondták. Ettől fogva az oklevelekben általában pusztának (praedium seu terra) nevezték, néha hegynek, vagy szőlődűlőnek. A szomszédos Sasadhoz hasonlóan 176 Gopcsa Ágnes közöletlen ásatása, 1983. BTM Adattár 1439-1484, 1451-1484. 177 DHA I. 75 178 Kemecsei, avagy Nevegyi Márton deák valódi birtoklásáról nem vagyunk meggyőződve, annak ellenére, hogy I. Lajos király 1380-ban privilégiális formában ismerte el azt egy 1325-ben kelt oklevelet átírva. Márton és leszármazottai későbbi tulajdonára semmilyen irat nem maradt fenn. Az egyébként Kemecseinek mondott Márton elképzelhető, hogy kemecsei birtokos volt, és az 1325-ös oklevéllel próbált jogot formálni Nevegyre. 1298-ban két nevegyi személy tanúfelsorolásban szerepel a kelenföldi dézsmaperben. (1298) 179 GÁRDONYI 1945. 384-388.